Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Zachar József: Császári hadimúlttal Rákóczi seregei élén

Számos további példa közül csak még két pályamódosításra utalunk: Szlavniczai Sándor Menyhért alezredesként szolgált az esztergomi császári várőrségben 1704-ben/

8 csak 1708 végén állt át a fejedelmi hadakhoz, de nem ellentétes hadiszolgálatot, hanem közhivatalt vállalt. A császári Deák-huszárezredet Itáliában alezredesként vezénylő és a francia hadifogságba esett helyett éppen új ezredtulajdonossá kinevezett nemes Viszlay András/

9 erről mit sem tudván, 1707-ben hazatért, és további katonáskodás helyett Bercsényi Miklós temetvényi birtokán vállalt intézői feladatkört. Ezzel névsorolvasásunk végére értünk. Összegzésként kétségkívül azt a meghatározó új felismerést kell kiemelnünk, hogy a Rákóczi-szabadságharc felső katonai vezetését jelentő tábornoki karban és a hadműveletek közvetlen irányítását tekintve meghatározó brigadérosi-ezredesi testületben egyaránt minden eddigi elképzelést messze meghaladó arányban részesültek olyanok, akik korábban a császári állandó hadseregben szereztek már bizonyos tapasztalatot a fegyveres harc megvívásának terén. A kutatás mai állása szerint a Rákóczi-szabadságharc élén magyarként a tábornoki karba bekerült összesen 30 vezető katonaegyéniségből 26, a 35 brigadérosi rangot elért közül 15, végül a 167 ezredesi rangú közül pedig 45 bizonyosan állt a korábbi időkben császári hadiszolgálatban, míg egy-egy altábornagy és generális, illetve hat brigadéros és tizenhét ezereskapitány idegenként érkezett a hadvezetésbe. Felvillantottuk két-két volt császári ezredes és alezredes példáján azt is, hogy feltétlenül indokolt további feltárás a korábban császári hadiszolgálatban álltakra vonatkozóan. Jelenlegi forrásfeltárási eredményünk szerint a vezető szerepet vállaló magyarok döntő többségükben az oszmánellenes másfél évtizedes felszabadító háború valamely szakaszában, a többiek pedig az éppen folyó spanyol örökösödési háború kezdeti éveiben szolgáltak a császári zászlók alatt. Erre vonatkozóan azonban csupán az arányok rögzítésére nyílik módunk. Magunk nem tudunk élesen megkülönböztetni két csoportot az alapján, hogy aktuálisan hadiszolgálatban álltak-e, vagy már végleg kiváltak volna a császári hadseregből. Ugyanis a karlócai béke bekövetkeztével nagyarányú szolgálaton kívüli csoporttal kell számolnunk a császári hadimúltú magyarok között is, akiknek a spanyol örökségért vívott háborúban vagy a magyarországi harcokban való alkalmazására vonatkozó források még messze nem feltártak. Más szavakkal: a legtöbb esetében nem eldönthető, hogy egyenesen a polgári életből vagy éppen a túlsó hadviselő féltől érkezett-e a szabadságharc vállalására. Az ez irányú feltárás adatainak hiányában is legalább ennyire hangsúlyozandó a talán meghatározóbb megközelítésből rögzíthető új tudományos eredmény. E szerint a császár által a magyar alattvalók közül tábornoki méltóságra HKFA, UHF, RN 434, fol. 486 HKFA, UHF, RN 425, fol. 55, KA, HKR, Bstg. Nr. 3526