Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Zachar József: Császári hadimúlttal Rákóczi seregei élén

emeltek közül 3 fő,

50 az ezredesi kinevezésben részesültek közül 19, míg az alezredesek közül 7, az őrnagyok közül 3 vállalta a magyar ügy mellé állást. Ezzel szemben a kapitányok közül viszont 26, a hadnagyok és kornétások közül 18, a strázsamesterek és tizedesek közül 8, végül a közlegények közül 2 fő került be a szabadságharc egység- vagy magasabb parancsnoki karába. Ez a jelenleg ismertté vált mindösszesen 86 volt császári állandó hadseregbeli vállalta azt, hogy szakít addigi megélhetési pályájával, és önként a magyar szabadság kivívásának szolgálatába állítja mesterségbeli tudását. E tekintetben külön figyelemre méltó, hogy a fejedelem részéről a tábornoki méltóságba beemeltek közül csak négy fő nem rendelkezett császári hadimúlttal. A közös uralkodónak tekintett császár-királyt a magyar várakban szolgáló magyar katonák közül még sokkal többen tették ezt. Befejezésül talán érdemes legalább a várukat a szabadságharc haderejének átadó magyar kapitányokra is röviden kitekintenünk. így például nagybarcsai Barcsay György Dévát, losonczi Bánffy László báró Görgényt, királydaróczi Daróczy István Tatát, dolhai Dolhay György Husztot, Hátszegi Manó Váradot, berkeszi Katona Mihály Kővárt, Korponay János Csábrágot, thóti Lengyel János Szigligetet, Noel Ágoston Kallót, Szabó Mátyás Esztergomot, sárdi Száraz Mihály báró Gyulafehérvárt adta fel, vagy járult hozzá vára feladásához. Kivételesen idegenből érkezett magyarországi várkapitányoknak a feladással egyidejű átállása is bekövetkezett. Ugyancsak példaként említjük meg a két, témánkat záró esetet. A német Heinrich Wilhelm van den Revén báró (+1705) császári ezredesként 1704-ben Murány kapitulációjakor tette ezt, és harcolt e rangban átvéve, haláláig volt bajtársai ellenében. Ugyanezt tette a németalföldi Erasmus de Ruijther (+1707) kapitány, aki Székely udvarhelyen ugyancsak 1704-ben csatlakozott, és lett még az évben egyenesen ezereskapitány a szabadságharc hadseregében. Ugyanígy kivételesen előfordult a császári állandó hadsereg egyes nem magyar tisztjeinek magyar szolgálatvállalása is, például a fogságba esett Morellin Claudius főhadnagy 1704-ben nemcsak így döntött, hanem már egy bő év múlva az ezredesi rangba való kinevezését érdemelte ki. Dolgozatunkkal elsődlegesen nem a Rákóczi-szabadságharc felső katonai vezetésének összetételét kívántuk elemezni. Egyetlen szempontból tettük vizsgálat tárgyává, csupán arra voltunk kíváncsiak, milyen arányban vállaltak ebben részt a korábbi császári hadimúlttal rendelkezők. A tábornoki kar 90%-os, a brigadérossá kinevezettek közel 43%-os és az ezredesi testület megközelítőleg 27%-os aránya, amely adatokat a kutatás jelenlegi állása mutat, véleményünk szerint feltétlenül olyan új felismerés, amely mellett nem mehet el imx Az előbb az irreguláris hadinép, majd az állandó hadsereg generális-főstrázsamesterévé (vezérőrnagyává) megtett Forgách Simon, a hozzá hasonlóan kerületi vicegenerálisi beosztásba kinevezett id. Barkóczy Ferenc és Bercsényi Miklós alkotja e csoportot. Vagyis még az ő esetükben sem jelentősebb reguláris haderő vezénylésében tapasztalatot szerzett hadvezérekről van szó!