Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Zachar József: Császári hadimúlttal Rákóczi seregei élén

tányként esett el Kunhegyes és Békésszentandrás között a rácok elleni harcok során. Máig ismeretlen rangban szolgált a császári állandó hadseregben a korábbi időkben nemes Török István (1666-1722), aki 1704-ben lett II. Rákóczi Ferenc ezredese. Nemes Pap Mihály (*1643 k.), a tiszaháti felkelők II. Rákóczi Ferenchez küldött egyik követe, majd a fejedelem ezereskapitánya ugyancsak császári szolgálatban állt a török háború idején. 1686-ban bizonyosan strázsamester volt a császári Barkóczy-huszárezredben. Hasonlóképpen a törökellenes felszabadító háború tapasztalt altisztje volt Gödény Pál ezereskapitány. Egyenesen a császári Ebergényi-huszárezredből a már említett Ocskay Lászlóval szökött át a hamar ezereskapitányi kinevezést nyert, ismert személyiség: a hadiszolgálataiért már 1687-ben armális nemességet nyert Borbély Balázs (+1718) császári strázsamester. A Gombos-huszárezredből strázsamesterként 1704 nyarán átszökött Vajda András ezzel szemben csak 1708-ban érte el az ezredesi rangot. A Bélteki névvel 1699-ben nemességet nyert Muresán Tódor a somlyói császári őrség katonájaként csatlakozott II. Rákóczi Ferenchez, és lett ezereskapitány. Ám alig egy év múlva hadbírósági ítélettel elcsapták. Még a szökött jobbágyként végvári katonává és végül Thököly Imre hívévé vált, őt a száműzetésbe is elkísérő Kis Albert (1664 k.-1704) is három ízben császári hadiszolgálatban állt, 1688-ban közhuszár volt a Lidi-huszárezredben, 1695-ben közhajdú a szatmári várőrségben, végül 1702-ben közlegény a Bagossy-hajdúezredben. Nyugtalan vére miatt, bár már 1703 tavaszán a tiszaháti felkelés egyik szervezője volt, és a fejedelemtől hamarosan ezereskapitányi kinevezésben is részesült, másfél év múlva már halálos ítélete és kivégzése következett. A karcagújszállási Pikó Demeter is közhuszár volt a császári Ebergényi-huszárezredben, amikor már 1703-ban átszökött, és hadnagyként a szabadságharc hadseregében kezdett szolgálni. Fokozatosan előlépve, 1710 végén lett ezereskapitány. A szabadságharc idején törzs-, fő- vagy altisztként, illetve egyszerű szabadságharcosként nyolc esztendőn át küzdő több tízezres katonatömeg korábbi katonamúltjának feltárása még várat magára, talán egyenesen lehetetlen feladat. Csak rövid kitérésként még néhány sajátos sorsot tudunk felvillantani, amikor császári szolgálatban állók csoportjához térünk vissza. Korvinyi János ezredesként 1704-ben magyar hadifogságba esett, kényszer hatása alatt vállalta az átállást, de 1709-es visszaszökéséig csak főstrázsamestérként (azaz őrnagyként) szolgálhatott. Gyarmati Balassa Ádám császári ezredes és Kékkő kapitánya már 1703-ban látszatszolgálatot vállalt, de ezt csupán hazatérésére és bezárkózása lehetőségének megteremtésére fordította.