Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Zachar József: Császári hadimúlttal Rákóczi seregei élén

nem került elő velük kapcsolatosan erre vonatkozóan forrás. Csupán annyi ismert, hogy az 1702-es császári toborzás vonzotta Esze Tamást, és vagy két tucat bujdosóval felcsapott katonának a spanyol örökségért vívott háborúra, de a nélkülözések következtében rövidesen, még a hadszíntérre szállítás előtt meg is szökött velük. Megint egy szinttel lejjebb hatolva, immár a Rákóczi-szabadságharc hadseregének egyes egységei élén ezereskapitányi, ezeresi, óbesteri vagy colonellusi (vagyis mai szóval: ezredesi) rangban állók rövid, a császári hadimúltra vonatkozó vizsgálata következik. Közülük a kutatás mai állása szerint 17 idegenből érkezett, de a többséget jelentő összesen ismert 167 fő közül valóban jó néhányan saját korábbi bajtársaikkal szembefordulva vállalták a szabadság fegyveres kivívásának ügyét. Ismét csak néhány jellemző életút felvillantására vállalkozhatunk. Már 1686 óta thökölyanus múltat követően császári ezredesi rangot viselőként csatlakozott II. Rákóczi Ferenc mozgolódásához 1701-ben nemes Ibrányi László (1659-1705), aki ezereskapitány ként 1703-tól ismét fegyvert is fogott. Ám 1705. április l-jén Jánosházánál sebesülten hadifogságba esett, és hamarost meg is halt. Az egykori thökölyanus tiszt Deák Ferenc ("'1652 k.) 1686-ban ugyancsak egyenesen a császári állandó hadsereg ezredese lett, majd 1697-tel a hadiszolgálatból elbocsátva, 1703 nyarán ezereskapitányként a tiszaháti felkelés egyik vezetőjévé vált. Ugyancsak eredetileg császári ezredes volt Bremer Károly ezereskapitány, akit 1705-ben a fejedelmi hadvezetés az ellenséggel való összejátszás vádjával halálra ítéltetett és kivégeztetett. Babocsai Bagossy László (tl723) bátyja császári hajdúezredében 1702-ben kapitány, 1709-ben már alezredes volt. Itáliából a francia hadifogságát követően a császári szolgálat folytatása helyett, hamarosan szülőföldjén felbukkant bátyjához, maga is a távolból hazatérve, újra csak akkor csatlakozott, és lett II. Rákóczi Ferenc gyalogos ezereskapitány a. Garamszegi Géczy Zsigmond (tl715?), az egykori thökölyanus, szintén császári alezredesként már 1703 szeptemberében átment Losoncról II. Rákóczi Ferenc táborába, hogy ezereskapitányként forduljon szembe volt császári bajtársaival. Újvárosi Szőcs János (1644 k.-1709?) volt végvári és thökölyanus harcos ugyancsak korábbi császári huszár alezredesként csatlakozott már 1703 nyarán a szabadságharchoz, és lett azonnal ezereskapitány. Az egykori ugyancsak thökölyanus lóczi Lóczy András 1688-ban már császári hadnagy volt, 1697-ben azután részt vállalt a hegyaljai felkelésben, majd tovább szolgált az állandó hadseregben. 1703-ban azután immár főstrázsamesterként (őrnagyként) az első lehetséges alkalommal csatlakozott II. Rákóczi Ferenc hadaihoz. A következő évben lett azután ezereskapitány. Ezzel szemben Balogh Ferenc (+1709) császári főstrázsamesterként 1704-ben