Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Csók Márta: A Montessori-pedagógia elmélete és gyakorlata a múzeumpedagógiában

lévő ismereteikhez kötöttük. Főbb szempontok: mit adnak az embernek az állatok (húst, bőrt, szarut, tojást, tejet), a kertek (pl. a fa ad gyümölcsöt, termést, a kert virágot, a föld növényeket stb.), az erdők (pl. fát házépítésre, tüzelésre, gyógynövényeket, madártojást stb.). A FOGLALKOZÁSOK TAPASZTALATAINAK ÖSSZEGZÉSE A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban megszervezett kísérleti jellegű, Montessori-rendszerű múzeumpedagógiai foglalkozások tapasztalatait többféle szempont szerint is célszerű összegezni. A foglalkozásokat a pedagógusokkal értékeltük. Többek között megállapítottuk, hogy a múzeumpedagógia és a Montessori pedagógia elméletének és gyakorlatának együttes alkalmazásával sikerült elérni, hogy hatékonyabban tudtunk dolgozni, több ismeretet tudtunk átadni számukra, ráadásul érzékszerveik alapos megdolgoztatása miatt ezek az ismeretek jobban illeszkedtek a már meglévőkhöz. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy vidéki gyerekek és városi gyerekek milyen kötődést alakítottak ki szűkebb környezetükkel, hogyan viszonyulnak, milyen ismeretekkel, készségekkel rendelkeznek az állatokról és a növényekről. A foglalkozásokon tapasztaltuk, hogy az ismeret feldolgozási módjában semmiféle különbség nem mutatkozott vidékiek és pestiek között. Számottevő különbséget láttunk azonban - mint ahogy ezt előzetesen gondoltuk is - a közvetlen tapasztalatok vonatkozásában, vagyis abban, hogy a kosdi általános iskolásoknak sokkal több közvetlen tapasztalatból fakadó ismeretük volt, s ezeket mozgósítani is tudták. Ez nyilván alapvetően azzal magyarázható, hogy más környezetben élnek, sokkal inkább közük van a természethez, közvetlenebbül és természetesebben érintkeznek azzal. Egyetlen ponton voltak tájékozottabbak náluk a pesti gyerekek: az ősemberről és az ősfoglalkozásokról (egyik csoport egyik tagja sem tanult még erről az iskolában!) valamivel több ismerettel rendelkeztek. Itt a különbség azonban nem számottevő. A kísérleti foglalkozások sikeressége legalább annyira múlott az iskolapedagógusokon, mint a múzeumpedagóguson. Ehhez azonban szükség volt a gyerekek látogatását megelőző két teljes délutánra, amikor beavathattam elképzeléseimbe a pedagógusokat, vázolhattam a hazai múzeumpedagógia legfontosabb eredményeit, és megismertettem őket Maria Montessori pedagógiájának alapelveivel és fogalomrendszerével. Talán még ennél is fontosabb volt, hogy a konkrét foglalkozási forgatókönyvekbe, a tevékenységek, feladatok sorrendjébe is előzetesen beavattam őket, mert rengeteg olyan részletkérdésnek tűnő, de a megvalósításkor nagyon is hangsúlyos részletre hívták fel a figyelmemet, amelyek az ő mindennapi tapasztalataikból igen, az enyéimből viszont nem következnek. Óriási jelentőséggel bírt az is, hogy közelről ismerték a foglalkozás majdani résztvevőit személyenként is és úgy is, hogy hogyan képesek együtt-