Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Csók Márta: A Montessori-pedagógia elmélete és gyakorlata a múzeumpedagógiában

hosszú, fáradságos munka eredményeként kerülhet csak mindannyiunk asztalára. A foglalkozás végén megcsörrent az asztal alá készített vizeskorsó, és miközben beszélgettünk arról, hogy a víz is drága kincs - a gyerekek friss vizet ittak a közösen elfogyasztott tízórai után. „VADON ÉLŐ ÁLLATOK AZ ERDŐBEN" (A második osztályos tanulók foglalkozásai) Második osztályosokkal a barátságos hangulatú ismerkedés után a vadon élő állatokat felvonultató kiállításban kezdtük közös programunkat. Itt két kipusztult nagyvadunk (medve, bölény) után „nagyvadak" és „apróvadak" csoportosításban megismertük a legfontosabb, erdeinkben élő állatokat: dámszarvas, gímszarvas, őz, muflon, vaddisznó, valamint mezei nyúl, üregi nyúl, róka, fácán, vadkacsa, vadliba, szárcsa, réce, varjú, szarka, szajkó. Nemcsak az állatokat, hanem jellegzetes élőhelyeiket, az erdőben „elfoglalt" helyüket is megnéztük, különösképpen azokat, amelyeknek a háziállatokat bemutató kiállításokban „párjuk" is van. Ezt követően a második osztályosokkal is a szarvasmarhát vizsgáltuk meg tüzetesebben. Vizsgálódásunk szempontjai nagyjából megegyeznek az első osztályosokéival. A két kiállítás alapján a következő kérdéseket beszéltük meg a gyerekekkel: melyik állat hol él? Az erdő mely szintjein élnek apró- és nagyvadjaink? A vadászó ember milyen állatokat akar elejteni? (A vadászat mint ősfoglalkozás, illetve a későbbi korok vadászainak zsákmányai.) Az elejtett állatnak melyik részét (bőre, csontja, húsa stb.) mire használja? Mi a különbség pl. a vaddisznó és a házi sertés (szőre, nagysága, életmódja, táplálkozása) között? Milyen növények veszik körül a háziállatokat és milyenek a vadon élőket? Mit találhatunk a fák alatt (aljnövényzet, kisebb állatok, csigák, kövek stb.)? Milyen madarak élnek az erdőben? Milyen madarak énekelnek a kertek fáin? A második osztályosokkal is átsétáltunk a szarvasmarhához, mert velük is érzékeltetni szerettem volna a folyamatot: az ember nemcsak elvesz a természettől, hanem folyamatosan ad is a természetnek, hiszen állatokat tenyészt. (A szarvasmarhát és a vele kapcsolatos kérdéseket az első osztályosokhoz hasonlóan dolgoztuk fel.) A foglalkozás során szintén a múzeumban kialakított Montessori-típusú eszközöket használtuk, az előre előkészített környezetben. Ez alkalommal négy csoportra osztottuk a gyerekeket, mert négy csoportban találtuk logikusnak elhelyezni az előkészített eszközöket. A gyerekek szintén „vetésforgószerűen", egymást váltva dolgoztak az egyes asztaloknál, ahol egy-egy szülő (a múzeumpedagógus által irányítva) segítette a gyerekeket tevékenykedésükben.