Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Csók Márta: A Montessori-pedagógia elmélete és gyakorlata a múzeumpedagógiában

ugyanaz található. Egyikük, anélkül, hogy belenézne a zsákba, kivesz abból valamit és megnevezi: „madárcsont", a másik szintén tapogatással a saját zsákjában megkeresi a madárcsont párját és az asztalra helyezi, majd ő is hangosan megnevezi: „madárcsont". Ily módon a természetben egymás közelében található anyagokkal (kő, csont, fa stb.) szerettem volna őket minél jobban megismertetni. Szókincsbővítés: az ismeretlen szavak megjegyzése, b/ zajdobozok: hengeres dobozok lekattintható tetővel, hogy könnyen kinyithatók legyenek. A dobozok ismertebb és kevésbé ismert magvakkal megtöltve: bab, borsó, lencse, pattogatott kukorica stb. Feladat: a dobozokat rázogatással rangsoroljuk: megállapítjuk, melyiknek van magas és mély hangja, valamint melyik súlyosabb, illetve könnyebb. Közben súlyuk alapján hangosan kimondva minősítjük az egyes dobozokat: „könnyebb", „nehezebb", vagy hangjuk alapján: „mélyebb", „magasabb". Természetesen a dobozokat ki lehet nyitni és meg lehet tapintani a bennük lévő magvakat. 5. asztal: Különböző anyagok meregetése (tejtermékek: tej, kakaó, fejföl, túró, vaj, margarin, valamint legfontosabb gabonamagvaink: zab, búza, árpa). Feladat: a szókártyákkal ellátott edénykékben lévő anyagokat kanállal átmeregetjük egy üres edénybe. A meregetés sorrendje: a tejtől (folyékony halmazállapot) haladunk a tejföl, túró, vaj (szilárdabb halmazállapotok) felé. Hasonlóképpen járunk el legfontosabb gabonamagvainkkal, ezeket kézzel is megfogjuk, megszagoljuk. Külön feladat: méz meregetése. Manuális munka: Az ismeretek leülepedése, megszilárdulása és pihentetőbb feladat következett: csutkababa készítése. A gyerekek nagy kedvvel, saját maguk készítették a csutkababákat a múzeumpedagógus irányításával. A négyszögletes vászondarabkába bekötött kukoricacsutka „baba" bepólyálása közben az alábbi ismeretekre tehettek szert: mire használták régen a száraz kukoricacsutkát? Milyen játékokat lehet még készíteni belőle? (A baba bepólyálási módja egyezik azzal, ahogyan régen faluhelyen pólyába tették a csecsemőket.) A mindennapi élet eszközei - a múzeumban: Kis szünet után folytatódott a foglalkozás. A mindennapi élet eszközeit sorban felemelve, hangosan megnevezve megmutattam, majd visszatettem a helyükre azokat. A XIX. századi tárgyakkal szépen megterített asztalon is mindegyik mellett szókártyát helyeztem el. Az asztal legfőbb ékessége, egy vászonkendőbe tekert, pirosra sült, nagy kenyér, mint a „mindennapi kenyér" a „mindennapi eszközökkel" az asztalt legügyesebben megterítő gyerek kezében maradt, amelyet átadott a szülőknek, akik szeletekre vágták, vajjal és mézzel megkenték azt. A szemünk előtt tehát egy kenyérszeletre került a természetből gyűjtögetett (méz) és a tudatos emberi munkával előállított (vaj) „anyag" arra a kenyérre, amely szintén