Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Csók Márta: A Montessori-pedagógia elmélete és gyakorlata a múzeumpedagógiában

f A közelmúltban megszerzett felsőfokú, friss szellemiségű szakpedagógiai képzettségem és több évtizedes múzeumi (ezen belül múzeumpedagógiai) ta­pasztalatom birtokában egyre inkább meg vagyok győződve arról, hogy a mú­zeumokban folyó pedagógiai foglalkozásoknak - túllépve az ismeretnyújtó, is­meretbővítő funkciókon - sürgősen és elsősorban részt kell vállalniuk a közok­tatás különböző színterein folyó munkában. Elsősorban az érzelmi intelligen­cia fejlesztésében, a készség- és képességfejlesztés területein, a felzárkóztatás és az esélyegyenlőtlenség problémájának enyhítésében, az identitástudat kia­lakításában, az előítéletesség megszüntetésében. A MÚZEUMPEDAGÓGIA, MINT „HÁLÓ" Iskolapedagógus, múzeumpedagógus napjainkban egyre többet beszél (és hall) arról, hogy az iskolai oktató-nevelő tevékenységet eddig „kisegítő", „il­lusztráló" múzeumpedagógia illeszkedjen, sőt integrálódjon a közoktatásba. Ahhoz azonban, hogy ezt megtehesse, a múzeumok láncolatának együttesen, összehangoltan e gondolatok jegyében kell közelednie az oktatási-nevelési in­tézményekhez, illetve fogadnia azok érdeklődését. Ha jól meggondoljuk, a múzeumoknak kell az első lépéseket megtenniük, hiszen először azt szükséges felmérniük, hogy mit tudnak nyújtani, mivel léphetnek az iskolák elé, mit mu­tathatnak meg nekik. (Az iskolapedagógusok a múzeumok irányítása, de leg­alább tanácsadása, sőt bátorítása nélkül csak az állandó és időszaki kiállítások egy részét tudják „használni" munkájuk során, és múzeumi szakember segít­sége nélkül azt sem mindig úgy, ahogy a legcélszerűbb lenne.) Annak érdeké­ben, hogy létrejöjjön a leghatékonyabb és leginkább hosszú távú munkakap­csolat, természetesen a legszerencsésebb az lenne, ha a közoktatás és a mú­zeum kölcsönösen, tudatosan, konkrét kérdésekkel és konkrét válaszokkal tö­rekedne egymás felé. Az új kapcsolat maradandóságának az is feltétele, hogy a múzeumok ne csak kiállításaikat, de a raktáraikban zsúfolódó, ki nem állított műtárgyaikat, tudományos eredményeiket, egyéb dokumentumaikat is engedjék bevonni az oktatási-nevelési folyamatba. Ez egyben azt is feltételezi, hogy a múzeumok­nak módszertani szempontból alaposnak, felkészültnek és rugalmasnak kell lenniük. Mivel a felnövekvő nemzedékek neveléséről van szó, a mércét csak magasra szabad állítani. Módszerek sokaságával kell kísérleteznie a múzeum­pedagógiának, hogy a közoktatás, a korszerű közművelődés, tágabb értelem­ben pedig a társadalom elvárásainak megfeleljen. Ha az országban évek óta folyó, rendszeres múzeumpedagógiai képzésre gondolunk (elég itt elsősorban az ELTE Tanárképző Főiskola múzeumpedagó­gia szakára és az ott végzett seregnyi pedagógusra gondolni) és arra, hogy a múzeumok pedagógusai is különféle képzéseken, tréningeken, külföldi tanul­mányutakon, konferenciákon vesznek részt, nem tűnik olyan reménytelennek a

Next

/
Oldalképek
Tartalom