Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Csók Márta: A Montessori-pedagógia elmélete és gyakorlata a múzeumpedagógiában

két nagy rendszer - közoktatás és közgyűjtemények - kölcsönös, gyümölcsöző együttműködése. Hiszen mindenki „tud" a másikról, számít a másikra (a múzeumok az iskolákra, az iskolák pedig a múzeumokra), csak egyelőre annak a közös stratégiának a kimunkálása nem történt még meg, amely a két nagy rendszert konkréttá, érthetővé és „fogyaszthatóvá" teszi a másik számára. A múzeumpedagógiai foglalkozásokon érvényesíteni, alkalmazni lehetne mindazt, amit az iskolai munka során megvalósít a pedagógus. Ha az iskola a múzeum anyagát, a műtárgyakat, dokumentumokat, interaktív játékokat és egyebeket didaktikusán bevonja az általa létrehozott oktatási folyamatba, erősítheti, árnyalhatja, tudatosíthatja az átadni kívánt ismeretet. Ebben a folyamatban módszerek váltogatására nyílik lehetőség, hiszen más módszerekkel dolgozik az iskola- és másokkal a múzeumpedagógus. így megvalósítható, hogy a múzeumban megszerzett ismeret tökéletesen illeszkedjen a már meglévőhöz és maradandó legyen. Ugyanakkor a múzeumpedagógusnak ismernie, alkalmaznia kell az iskolapedagógus módszereit, kettejük együttműködésébe annak is bele kell férnie, hogy nemcsak egyetértenek, hanem egyet is akarnak és céljaikat összehangoltan szeretnék elérni. A pedagógiában ismert oktatási stratégiákat a múzeumpedagógiában is alkalmazhatjuk, lehetőség szerint az iskolapedagógusokkal párhuzamosan. Tudjuk, hogy a stratégia módszerek, eszközök, szervezési módok és formák komplex rendszere. Az oktatási stratégiák többfélék, alkalmazásuk a múzeumban is lehetséges, így tehát a múzeumpedagógus megalkothatja azt a rendszert (az ő közlési rendszerét), amelyben jól értelmezheti és használhatja ezeket céljai elérése érdekében. A legegyszerűbb stratégia - az információ tanítása bemutatás segítségével nem ismeretlen a pedagógussal együttműködő múzeumpedagógus számára. Ilyenkor a gyerekeket „készenléti" állapotba hozzuk, ezt követi a logikus, világos közlés, a kapcsolódások bemutatása és a gyerekek helyes gondolkodásának elősegítése, végül a megértés ellenőrzése kérdések segítségével. Az a tudás, amelyet múzeumi környezetben sajátítanak el a gyerekek, azt is eredményezheti, hogy szociális és tanulási készségeik is fejlődnek. Ez azt jelenti, hogy a társadalmi életre való felkészítésükből is részt vállal(hat) a múzeum, hiszen olyan feladatokat is megoldhatnak (pl. szerepjátékok vagy a „mozaikmódszer" során), amelyek kölcsönös függőségi viszonyokat teremtenek közöttük. Ilyenkor a feladatok megoldásának sikere mindenkitől függ. Ez minden magyarázatnál hatásosabban nevel alkalmazkodásra, egymás iránti nyitottságra, kölcsönösségre. E módszerek alkalmazásával az előítéletes gondolkodást, magatartást is csökkentheti a pedagógus. Sajnos gyakori, hogy a gyerekek hátrányos megkülönböztetéssel, netán kirekesztéssel sújtják társaikat, következésképpen sokan származásuk vagy gyengébb tanulmányi eredményük miatt hosszabb-rövidebb időre a tanulóközösség peremére sodródnak. A pedagógusok sem láthatják, tapasztalhatják mindig, hogy milyen lelki sérüléseket szenvednek el és esetleg még sokáig hurcolnak magukkal a sértettek.