Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Takáts Rózsa: A céhes kézműipar forrásai a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban I. Pecsétnyomók

A fazekascéhpecsétek egyik válfaját képviseli, amelyen Ádám-Éva paradicsomi bűnbeesésének jelenete látható. Ez a téma a XIV. században kályhacsempéken szerepel. Az első emberpár teremtéséhez hasonlóan a fazekas is sárból gyúrja és készíti termékét, a cserépedényt. A királyi címeradományozás ritka volt a céhek körében, s ezért az így megszerzett címerkép használata elterjedt a környező területek szakmabeli céhei között. Ilyen ez a bibliai jelenet is, mely a prágai újvárosi fazekasok Jagelló Ulászló királytól 1488-ban nyert címerében szerepel, s ezt vették át Cseh-Morvaszország, Szilézia, Lengyelország, Ausztria és Németország fazekascéhei is. Mély metszésű, művészi megformálású, ábrájának középkorias jelleget ad az, hogy a köriratot mondatszalagra vésték. Az almafa a rátekeredő kígyóval egy kétfülű, karcsú olasz korsóból nő ki. Jobbról, balról az első emberpár alakja látható.

91 A pecsétnyomót két művében is publikálta Nagybákay Péter.

92 (33. ábra) EGYÉB Pip akésztto 63.720.1. Pipakészítő-mester pecsétnyomója. H. n, év n. (1800-as évek). Anyaga: bronz (egybeöntött). A lap átm.: 23x25 mm. A talp felfelé finom íveléssel körkörösen karcsúsodó nyélben folytatódik, majd 10-15 mm közötti magasságban hármas gyűrű övezi, melyek közül a középsőt fonott mintázást utánzó cizellálás díszíti. Innen az orsós henger alakú nyél 6 mm-ről 11 mm átmérőjűvé hasasodik, majd ismét visszakarcsúsodik. A talp finom ívelése ismétlődik meg a 13 mm átmérőjű, domború, gomb alakú végződésnél. Össz. magasság: 60 mm. Felirata: „aus Pesth"; a nyomólap ábrája mellett a mester monogramja: „W H". Az ovális nyomólap gyöngysorral díszített keretén belül középen egy kupakos pipa látható, melynek vonalát alul két levélforma kíséri. A pipa kupakját félkörívben övező feliratot és a két oldalon olvasható monogram (W H) betűit dőlt folyóírással vésték. A pipacsutorás- (pipacsináló-, pipakészítő-) szakma a fazekasoktól vált ki, de önálló céhe (valószínűleg speciális művelőinek kis száma miatt) nem volt, általában a fazekasokkal társult. Pesti székhelyű céh működéséről a végignézett forrásokban nem található adat. A szekszárdi fazekas-pipakészítő céh 1718-ban kapott privilégiummal működött. A másik, a pipacsutorás - fésűké" 1633-as magyar nyelvű privilégiumukat az ELTE Egyetemi Könyvtár Kézirattára őrzi, 1634-ből származó céhartikulusaik a Győri Levéltár céhiratainak gyűjteményében találhatók, 1815-ös privilégiummegújításuk I. Ferenctől, az OL-ben található. (Céhkataszter 2. köt. 141. p.) 1,1 NAGYBÁKAY, 1995,114. p. és 118. ábra - NAGYBÁKAY, 1978, 252. p. és 12. kép