Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Takáts Rózsa: A céhes kézműipar forrásai a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban I. Pecsétnyomók
nyél magassága: 87 mm.) A végén kalapácsütés nyomai. Össz. magasság: 101 mm. Felirata: ,,SIG[illum]. D[es]. E[hrbahre]. H[andwerk]. D[er]. PINT[ér]. SCHMlied]. U[nd] WAG[ner]. T: PER" A mesterségeket a körirat megnevezésén kívül a barokkos széldíszű pecsétlap egy-egy jellemző eszközzel és egy-egy fontos termékkel szimbolizálja. A pecséten a pintérek legfőbb termékeként a hordó, és egyik fontos eszközükként, a körző (cirkli) szerepel. A körző szárai fent nem szöget zárnak be, hanem körívet alkotnak, aminek valószínűleg az a magyarázata, hogy a körző egyetlen meghajlított vesszőből készült. 43 A bognárok jelképét, a kereket két oldalról két-két ívesen hajló, nagy levél veszi körül, ez valószínűleg a védszent, Szent Katalin megdicsőülését jelentő pálmaág jelzése. A kovácsmesterségre az elterjedt jelkép, a patkolókalapács és a patkó utal, jelezve, hogy itt is a legfőbb tevékenység a lópatkolás volt. A helynév megadásaként T:PER szerepel. Ez lehetséges, hogy a Veszprém megyei Tósok és Berend helységeket jelöli, s Berend nevét a németes ejtés szerint írták. 44 1727-ből származó kontraktusuk szerint nagyszámú német szabadmenetelű hospest telepítettek ide a török kori elnéptelenedés után 45 . A Céhkataszter Berend és Tósok 1794-ből származó vegyes céhbeli bognár - kádár - kovács cserépkorsóját említi a Néprajzi Múzeumban. 46 A Céhkataszterben*' 7 a nem azonosíthatók között, a fentitől eltérő szakmamegadással (kádár - cipész - bognár) és leltári számmal szerepel. (13. ábra) 63.210.1. Kádár céhmester pecsétnyomója, H. n. (Leltározó megjegyzése szerint valószínűleg osztrák.) Év. n. (1760-as évek). Anyaga: bronz (öntött, a lap ezüsttel forrasztva a bronznyélhez). A lap átm: 22x25 mm. A pecsétlap nyolcszögű íveléssel karcsúsodik el, majd a nyél végénél ismét kiszélesedik. A végétől 5 mm-re a hordgyűrű beillesztésére lyukat fúrtak. Ossz. magasság: 36 mm. A XVII-XVIII. századtól a kádárok szimbólumai közé visszatért a hordó képe, és ettől kezdve a pecsétnyomókon az ábrázolások között elmaradhatatlan volt. Itt a lecsapott sarkú, négyzetes, szélén fogazással díszített nyomólap közepét egy hordó, fölötte négy kádárszerszám képe foglalja el. A kádárszerszámok: a bodnárszekerce, a fakörző, a „hajtófa" (ék alakú, nyeles eszköz, melyre a bodnár ütést mér, hogy az abroncs kellőképpen felszoruljon), és a bodnársulyok (trapéz alakú fakalapács, melynek két szemben fekvő párhuzamos oldala enyhén ívelt). Különleges és művészi hatást kölcsönöz a képnek, hogy a metsző kétoldalt a bodnár nyersanyagát egy-egy fával jelzi, amely az alapzatot megadó virágos, füves talajból fölemelkedve, lombjával az egész 43 NAGYBÁKAY, 1995. 93. p. 44 A német ajkúak szokásos P-B felcserélésével. 45 ILA Bálint - KOVACSICS József: Veszprém megye helytörténeti lexikona, Bp. 1964. 374. p. * Céhkataszter 2. köt. 216. p. 47 Céhkataszter 1. köt. 151. p. - a nem azonosíthatók között.
