Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Wohlné Nagy Ágota: A rendszerváltás hatása a magyarországi „gyógynövényügy" alakulására
A RENDSZERVÁLTÁS HATÁSA A TSZ-RE Sokévi sikeres gazdálkodás után a Szilasmenti MGTSZ 1992. május 15-én csődöt jelentett. 7 Egyszerű lenne arra gondolni, hogy belső okokból, rossz vezetői döntések eredményeképpen jutott idáig a tsz, ám országosan általános jelenségről van szó. A tsz csődhelyzetet előidéző okát helyi szinten főként az önfinanszírozó képesség romlásában kell keresni. Ebben több tényező együttesen játszott közre. Ezek közül az alábbiak a leglényegesebbek: Az árbevételek késedelmessége. Mit kell ezen értenünk? Az előállított termékek száma több száz volt. A készletszint az árbevételhez képest mindig magas volt, szemben a készletforgások sebességével. A nagymértékű készletlekötöttség miatt a tsz gyakran kénytelen volt rövid lejáratú hiteleket fölvenni a pénzügyi egyenleg javítása érdekében. Az 1991-es év volt az utolsó, amelyben az árbevétel egyenlege még pozitív volt. A tsz történetét feldolgozó, 1998-as diplomadolgozat valószínűsíti, hogy az éveken át tartó sikeres gazdálkodás idézte elő a tsz vezetésének „figyelmetlenségét". A szervezetlen készletgazdálkodásnak köszönhetően folyamatosan 300-400 millió Ft volt a raktárkészlet. így történhetett, hogy a csődöt megelőző évben az alapanyag-vásárlásokhoz 100 milliós nagyságrendű „készletfinanszírozó" hiteleket kellett felvenni. A pénzügyi összeomlás előtt a hitelek visszafizetését csak újabb hitelekből tudta fedezni a tsz. A bérek, prémiumok és célprémiumok fizetése is rövid lejáratú hitelekből történt. Ezzel egyidejűleg a termelési költségek növekedésével is számolni kellett, amire a fedezetet szintén hitelek útján lehetett csak előteremteni. Az 1980-as évek végén számos külföldi termék közvetlen piaci megjelenésére került sor. A sikeres Szilas-termékek (gyógykozmetikumok, illóolajok, aromatermékek, élelmiszer-ipari produktumok stb.) eladhatósága ezáltal lényegesen csökkent. Általános, országos szinten a tsz-ek felbomlása politikai okokra vezethető vissza elsődlegesen. Az 1990-es szemlélet szerint a legfontosabb feladat a föld magántulajdonának helyreállítása, a kárpótlás volt. Ahelyett, hogy a mezőgazdaság minden részletét figyelembe vették volna (munkaerő foglalkoztatás, élelmiszer-termelő képesség, hozzájárulás a nemzeti össztermékhez stb.), csak a föld tulajdonjogát célozták az 1947. évi tulajdonviszonyoknak megfelelően visszaállítani. Ez volt a reprivatizáció. Sokak szerint a termőföld tulajdonreformját, azaz a privatizációt kellett volna végrehajtani. Ez az eljárás mindenképpen hosszabb előkészítést és hosszabb lebonyolítást jelentett volna, mint a reprivatizáció. A kárpótlási törvényről szóló 1991. évi XXV. törvény inkább politikai tartalommal bírt, mint gazdaságival. E törvény megalkotásakor az egyetlen fontos szempont az előző rendszertől való teljes elhatárolódás volt. Mit jelentett a kárpótlási törvény? A törvény előírta, hogy a szövetkezetek 7 A témával részletesen foglalkozik ERŐS Gergely 1998-as diplomadolgozata. A továbbiakban közölt adatok ebből a forrásból származnak.
