Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Knézy Judit: Életmódváltozások Somogy megyei falvakban (1945-1970)

Legfeljebb a nagyon idős és beteg idős házaspárok nem vágnak manapság disznót, és a városból kiköltözött lakosok egy része sem. A sertésvágás és húsfeldolgozás az 1960-as évekig nagyjából teljesen a korábbi hagyományos módon történt, majd leszűkült a füstölésre szánt darabok köre. Egyre többet sütöttek le és tartósítottak húst zsírral lefedve. A hűtőszekrények (1970 körül) és főképp a hűtőládák (1990) megjelenésével nyers húst is tartalékoltak hosszabb időre. Viszont a megszokott füstölt kolbászt, hurkafélét, sonkát, szalonnát, bőrkét még ma is igénylik nemcsak a falun élők, de elköltözött családtagjaik is. Egyfajta ízlésváltozás történt a kevésbé zsíros ételek javára, ezért pl. kolbász töltésére a városból színhúst hozatnak a meglévő „szedöllék húsok" mellé, és kevesebb füstölt húst fogyasztanak. A csirke mellett a városból más szárnyast, pl. pulykát is visznek szüleiknek a hazajárók. Hatásukra a zsíros ételek mérséklésére, könnyebb húsok fogyasztására törekednek különösen az idősebbek. Egyre szélesebb körű lett a főzelékfélék és a gyümölcskészítmények fogyasztása. A beszolgáltatási időszakokban a gyümölcsfélék megmaradtak, s mivel más alig, arra törekedtek, hogy minél többet eltegyenek télire (nyersen, lekvárnak, kompótnak, aszalványnak), részben gyümölcseladással szerezték meg a többi élelmiszerre valót. A tejtermékek fogyasztása tekintetében is pozitív irányban mozdult el a falusiak táplálkozása, de az 1980-as évektől, főként a rendszerváltás után a tehenek eladásával, a vidéki tejgyárak megszűnésével már nem jutnak elég tejtermékhez a falvakban élők, még olyan tejtermékfogyasztásban egykor elöl járó vidéken sem, mint Csurgó és környéke. A sok munkanélkülivé vált falusi ember kénytelen kis kertjéből ellátni magát.

42 Az eljárók, ingázók kezdték el az 1950-es években a bolti felvágottakat először magukkal vinni munkahelyükre reggelinek vagy ebédnek, mivel nem akarták, hogy városi társaik azt lássák, hogy állandóan szalonnát esznek. Somogyban mindenféle felvágottat „szalámi"-nak neveztek. Az otthon maradottak hazajáró gyermekeiknek, unokáiknak vették először, de amikor megindultak a tsz-buszokkal való kirándulások, akkor útravalónak zsemlét és felvágottat sokan készítettek. A kisebb falusi üzletekben a felvágottakon kívül dobozos májkrémet, olajos halat és konzerv halászlét lehetett többnyire kapni, ezeket elsősorban a férfiak szerették. A városba költözött gyermekek is gyakran vittek haza különféle konzerveket, félkész ételeket. Ezeket a falusi parasztasszonyok nem csupán felmelegítik, hanem rendszerint felfrissítik, kiegészítik. Leginkább divatosak az előre panírozott húsfélék és halas ételek. A sörfogyasztás az 1950-es évektől vett nagyobb lendületet. A technikai változások nagyban befolyásolták a főzéstechnikát, és részben több szabadidőt biztosítottak a háziasszonyoknak. A villany bevezetése 1948-55 között általában a legkisebb községben is megtörtént. A villanytűzhelyek, rezsók használata azonban nem lett általános. Téli fűtési idényben az Saját gyűjtés MMgMA IV. 1010. Mesztegnyő, 999,1001. Csurgó, Nagymarton, Porrog.