Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Oroszi Sándor: Temessziget kontra kincstár
A BÁNSÁGI HULLFASZEDÉSI PER HATÁSA 1908-ban 63 bánsági község pert indított a kincstár, illetve a tanulmányi és vallásalap ellen, amelyben a korábbi, még az úrbéres időkben gyakorolt hullfaszedési joguk megváltását kérték. 30 A perben minden állítást arra alapoztak, hogy ez a hullfaszedési jog olyan jobbágyi haszonvétel volt, amelyet az 1848. évi törvények alapján meg kellett volna váltani. Magyarán: nekik ezért erdőt hasítsanak ki. A községek a pert első fokon meg is nyerték, s majd csak 1909-ben egy kúriai döntvény adott a kincstárnak igazat, és utasította el az említett települések kérvényét. Bár maga a per a kimondottan jobbágyi, tehát vármegyei (Krassó, Temes és Torontál) területek viszonyaira vonatkozott, de nem maradt hatás nélkül a szomszédos, bánsági határőrvidék eseményeire sem. Ezért néhány momentumot szükséges kiemelni belőle. A kúria az 1769. évi erdőrendtartás 46.§-ára mutatott rá, amely szerint a „szegényeknek" hulladékfaszedési kedvezmény jár. Míg a következő, 47.§-ban a rendtartás külön megemlítette a jobbágyi helyzetben lévőket, akiknek az urbáriumban megállapított, ill. megállapítandó faizási szolgalom biztosítására erdőrészeket (szekciókat) kell kijelölni. Ha pedig ez így van - szólt a kúriai indoklás -, akkor a bánsági urbáriumban szintén megengedett hulladékfaszedés nem kötődik csak a jobbágyi telekhez. Ebből aztán az is következik, hogy a jobbágyfelszabadítás során nem is vehették figyelembe, mert ez nem faizási szolgalom, hanem csak kedvezmény volt. 31 (A bánsági viszonyok megértéséhez még érdemes megjegyezni, hogy a XVIII. századi újratelepülés, -telepítés során mind a legelőket, mind a nádasokat elkülönítették a jobbágyok számára, azok használatára. Az erdők viszont kimondottan földesúri tulajdonban maradtak. Ebből következett, hogy tűzi- és épületfát a jobbágyok csak ellenszolgáltatásért, sőt pénzért kaphattak, míg az előbb említett hulladék fát - kedvezményként - mindenhol és mindenki szedhette. 32 ) A temesszigeti eseményekkel összefüggésben itt egy nagyon lényeges szempont merült fel. Ez pedig a hullfaszedési kedvezmény. Az 1858-ban kelt uralkodói leirat és az ennek alapján kidolgozott Mátyus-féle tervezet is nem faizásról, tehát élő fák ledöntéséről (erdészeti szempontból főhasználatról), hanem csak a ledőlt, száraz fák összeszedésének lehetőségéről beszél. Ha pedig az osztrovaiak csak ilyen módon részesülhettek az erdőkből, akkor ők nem faizási szolgalmat gyakoroltak, hanem csak éltek a nekik külön megadott kedvez30 FÖLDES J. 1910. 31 A perhez levéltárban található tanulmányok lelőhelyei: K-184. 1917-B/2-119.566. (8998/1913.) és 1910-B/2-10.476. (6085/1903.) 32 Ettől némileg eltérő véleményen van Kovách Géza (KOVÁCH G. 1998. 74.), aki azonban feltehetően nem ismerte az idézett kúriai döntést, illetve annak történelmi hátterét.
