Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Oroszi Sándor: Temessziget kontra kincstár

Ha pedig ezen két állítást elfogadjuk - vélte az erdőrendező -, vagy az 1892ben meghatározott 656,1 kh-ról (377,9 ha), vagy nulláról, egy új adat- és állapotfelvétel alapján tárgyalási kiindulásnak elfogadott területnagyságról kell a községgel tárgyalni. Ez utóbbi esetben azonban mindenképpen szakértők felkérése, kiküldése szükséges. Ok lennének hivatva eldönteni azt is („mind a két félre való méltányos békés egyezség megkötésének lehetőségét szem előtt tartva"), hogy a község által ellenajánlatként kért 331,17 kh-nyi (190,59 ha) szigetet átadják-e. Mindezek után az ügy ismét elakadt, függőben maradt. Az elintézést nem sürgette sem a község, sem a kincstár. Ez utóbbi azonban az iratok, a korábban hivatkozott iratok előkeresésére tett kísérletet. Mindenekelőtt a Mátyus-féle munkák fellelése után azok tanulmányozását rendelte el mind az erdészeknek, mind az ügyészségeknek.

28 A nagybecskereki ügyész 1907. december 31-én fejtette ki ismételten a véleményét, ami visszautalt a „Gutachten"-ra és az „Elaborat"-ra.

29 A rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, hogy Mátyus „Gutachten"-ját a „Central-Comission" elutasította, mert az a rétiföldmegváltást az erdei szolgalmak megváltásával vonta össze. Erre Mátyus 1878-ban elkészítette az „

Elaborat"-ot is, amelyben már csak az erdőelkülönítések szerepelnek. A központi birtokelkülönítő bizottság elnöke azonban ezt - ellentétben a törvénnyel - nem a községgel ismertette, hanem felküldte a pénzügyminisztériumba. így határozati erőre (amit az említett bizottság hozhatott volna meg) nem emelkedett, sőt az elkülönítés bírói úton sem zajlott le (amit a törvény lehetővé tett), mivel a község a javaslatot nem is kapta meg. Tehát „vissza kell menni a kályhához", azaz az „Elaborat"-ban megajánlott 557 kh 229 Dölet (320,6 ha) a községgel ismertetni kell. Aztán következhet akár a békés megegyezés, akár a bírósági eljárás. Az „Elaborat"-hoz való visszatérést annál is inkább indokoltnak tartotta, mert ebben az ügyben - vélte - ez volt az utolsó jogi alapokon nyugvó lépés. A továbbiak csak próbálkozások voltak, de magát a jogi alapot nem támadták meg. Mátyus műve ugyanis mind az 1873. évi elkülönítési törvény előírásainak, mind az általános erdei szolgalom megváltásának megfelel. Következésképpen már csak egy kérdés marad: vajon a kincstár emeljen-e kifogást az „Elaborat"-ban szereplő gallyfaszedési, legeltetési és makkoltatási adatok ellen? Nem - vélte -, hanem adja oda a községnek, és álljon készen akár a békés megegyezésre, akár egy esetleges bírósági perre. Uo. (1888-25-30.693.) Uo. (242/1908.)