Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Oroszi Sándor: Temessziget kontra kincstár
hatásától. Az „A" üzemosztályban 20 éves vágásfordulót (lásd a korábbi, Divald-féle szakvéleményt) írt elő sarjaztatással, míg a „B" üzemosztályú véderdőt szintén sarjaztatta, de csak 5 éves vágásfordulóban. Az „A"-ban szorgalmazta a tölgy-kőris-szil ültetését, míg a véderdőben megelégedett a felverődő fűz- és nyársarjakkal. Mindkét helyen az eredményes felújítás érdekében 5-15 éves legeltetési tilalmat rendelt el. Ez vezet vissza bennünket a most részletesebben tárgyalt kérdéshez. Az üzemtervező ugyanis megjegyezte, hogy a községnek mind feküfaszedési, mind legeltetési és makkoltatási szolgalmi joga van. A feküfaszedést hetente egy napon, míg a legeltetést kiterjedten, sőt a szomszédos szigeteken is gyakorolja. Ezt, mint írta, illetve a marhák esetleges kártételével kapcsolatos teendőket „a delibláti m. k. erdőgondnokság vezetője teljesíti, vedül egy erdőőr van megbízva, kinek 3 erdőlegény és két kincstári csolnak áll rendelkezésre". Az üzemtervben nem részletezett helyi viszonyok azonban igen-igen sok gondot okoztak az előbb felsorolt erdészeti közegeknek. Az orsovai erdőhivatal vezetője (ahová 1891-ben a gondnokság tartozott) írta: „Az Osztrova község által haszonélvezett szigeteken /... / a korlátlan marhabehajtás következtében [semlmi utánnövekvés sem létezik, és hogy ha ez mielőbb be nem szüntettetik, ezen szigetek az erdők sorából kitörölhetők lesznek. Ezen haszonélvezetek korlátozása minden lehető módon meg lett ugyan kísérelve, azonban eredmény nélkül, a me[n]nyiben az erdőgondnokság e részbeni feljelentései úgy a közigazgatási hatóságok, mint a bíróságok által el lettek utasítva, s az erdőkincstár még a költségek megfizetésében is elmarasztalva." 19 KÍSÉRLETEK A BÉKÉS MEGEGYEZÉSRE Az orsovai erdőhivatal vezetője, Bálás Pál erdőmester, az előbb már említett, 1891. évi szakvéleményében úgy gondolta, hogy a községgel való megegyezés tulajdonképpen egyszerű. Nem kell tekintettel lenni az osztrovaiaknak biztosított, az uralkodónál kikönyörgött különleges jogokra (hiszen azokat a határőröknek adta, így a határőrség megszüntetésével akár érvényüket vesztetteknek is tekinthetők), hanem a határőrvidéki alaptörvényre (1850), az erdőtörvényre (I860) 20 és a határőrvidéki erdők megosztásáról rendelkező 1873. évi XXX. törvénycikkre 21 " Uo. K-184. 1917-B/2-119.566. (67.412/1891.) 20 Ez az erdőtörvény az osztrák 1852. évi erdőtörvénnyel egyezett meg, s a határőrvidékre vonatkozó végrehajtását közlik a Reglement für den Forst-Dienst in der k. k. Militär-Grenze (Wien, 1860) című kiadványban. Ez a kiadvány megtalálható például: OL. K-168. 1884-33-1021. 21 A törvény előzményeként kiadott uralkodói rendelet német nyelvű szövegét közlik a Gesetz vom 8. Juni 1871 über die Bestimmungen zur Ablösung der Holz-, Weide- und Forstprodukten-Bezugsrechte der GrenzBewofmer aus den in Militär-Grenzgebiete gelegenen Staatsforsten, adaptirt für das Gebiet der ehemaligen ungrischen Militärgrenze, mit dem Erlasse des k. u. Ministerpräsidenten vom 28. Jänner 1879. (Temesvár, 1879.) A kiadvány megtalálható például: OL. K-184.1910-B/2-10.476. (12.603/1910.)
