Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Oroszi Sándor: Temessziget kontra kincstár
kell az osztozkodást alapozni. Ráadásul a Mátyus-féle „Elaborat" is rendelkezésre áll, bár abban az említett „különkegyként" kapott lehetőségek is szerepelnek. Akár így, akár úgy, de az erdők megosztását minél előbb a meglévő törvényes alapokon végre lehet hajtani. Ráadásul - vélte Bálás - az erdőgazdasági megfontolások sem akadályozhatják a megegyezést. Itt nemcsak a szüntelen fellépő erdei kihágási esetekre utalt, hanem a szűkebben vett okszerű gazdálkodási elvekre is. Például arra, hogy a szigetek, illetve az újonnan alakult, alakuló „öblözetek" csekély értékű fával rendelkeznek (lásd a már bemutatott üzemtervet!), sőt azok őrzése, kezelése is kimondottan nehézkes. Tehát a rendezéssel az erdőkincstár csak nyerne. Mindezek mellé méltányossági szempontokat is felsorakoztatott. Mondván: a község határát alkotó Osztrovai-sziget és a környező szigetek az év nagy részében (elsősorban a vegetációs időszakban) víz alatt állnak, így a lakosok legfeljebb a szarvasmarhatartásból teremthetik elő a mindennapi megélhetés alapjául szolgáló javakat. Ehhez pedig legelő kell, ami részben az erdei tisztásokon, részben a (már említett) rétségeken található. S ebből következett Bálás közgazdasági érvelése is: ha a legelők használati jogát korlátozzák, netalán megvonják, „a községnek tovább fen[n]tarthatása komolyan veszélyeztetve lenne. Márpedig az állam érdeke is megkívánja, a községet és lakosait oly helyzetbe juttatni, hogy életképesek legyenek, s adójukat pontosan fizethessék". Végül a „politicai tekinteteket" hozta elő, amelyek „azt tanácsolják, hogy Szerbország határán fekvő község szerb ajkú magyar alattvalói ne legyenek kénytelenek panaszkodni a magyar kormány szűkkeblűsége ellen akkor, midőn [a kormánynak] módjában áll rajtuk segíteni, és nékik a megélhetési módot megadni". 22 A legfontosabb jogi kérdésben, hogy tudniillik a temesszigetieknek joguk van-e a hullfaszedésre, makkoltatásra és erdei legeltetésre, természetesen az orsovai erdőhivatal vezetője is kénytelen volt állást foglalni. Nézete szerint ezt adottnak kell elfogadni (miként tette azt Mátyus is, és az erdőtervező is), mert ha csak beneficiális adomány lett volna, akkor a határőrvidék polgárosításakor meg kellett volna szüntetni. Ha ezt akkor nem tették meg, a kérdést most már az említett törvények alapján kell rendezni. A földművelésügyi minisztériumban azonban mindezzel nem elégedtek meg, hanem igyekeztek a kérdést - ha már ilyen régóta húzódik - jobban körüljárni, így az Osztrovai-szigeten szintén érdekelt másik kincstári egység, a pancsovai jószágigazgatóság véleményét is kikérték. Pancsováról 1892-ben kapták meg a részletes véleményt, 23 amelyben a Mátyus-féle „Gutachten"-ra alapozott elkülönítési tervezet bírálatát találták. Ennek részleteitől most eltekintünk (lásd korábban), de két adatot azért ki kell OL. K-184.1917-B/2-119.566. (67.412/1891.) Uo. (1892-1-7509.)
