Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Dobszay Tamás: A jobbágyfelszabadítás, a jogkiterjesztés és a paraszti politikai jogok kapcsolata Kossuth publicisztikájában (1841-1844)

a helyi politikai részvételt, ami - a reformellenzék tervei szerint e községek megyei képviselete révén - egyben az országos politikába való (igaz, közvetett) befolyást is biztosította számukra. Demokratikus nézeteivel Kossuth valóban a paraszti politikai jogok megadásának egyik fő hirdetője volt. AZ ÖNKORMÁNYZAT ELVE A politikai életben való népi részesedés szempontjából fontos, hogy Kossuth, mint közismert, a népképviselet ügyétől függetlenül is támogatta a helyi autonómiára alapuló közigazgatási rendszer és a helyhatósági demokrácia gondolatát. Az önkormányzatiságot úgy tekintette, mint ami a nyilvánossággal egybekötve, a helyi társadalom kontrollja segítségével a közigazgatási visszaélések fékjének feladatát elláthatja. Továbbá - amint azt legszebben 1848-ban kifejtette - az önkormányzat adhat helyt az országos politikában folyamatosan szóhoz nem jutó egyes polgárok aktivitásának.

20 A Pesti Hírlapban is többször kitért az autonómia elvének védelmére: „Önálló autonóm municipalitások nélkül nincsen szabadság. ... e szó ,Hon' sokkal tágabb kört jelent, mintsem hogy annak szabadságát egyes polgárok cselekvőleg éreznék, hacsak nincs egy szűkebb kör - a municipalitás - mely nekik alkalmat nyújtson szabadságukat... gyakorolva élvezni. Ahol autonóm helyhatóságok nincsenek, ott az egyéni szabadságot a közállomány egészen absorbeálja."

21 A centralizáció persze kényelmesebbnek tűnhet a kormány számára, de - mint a tisztválasztások kapcsán írja - összességében mégis az önkormányzat biztosít nagyobb bizalmat az állam működése iránt: a népválasztás ugyan sose lehet olyan nyugodt, mint a kinevezési rendszer, „viszont ezen kinevezés ritkán lesz a nép bizodalmának oly emanatiója, mint amaz". A véleménykülönbség és összeütközés természetes, hiánya a teljes politikai apátiát jelezné, amelyet Szolón nem véletlenül büntetett.

22 Kiemelkedően fontosnak tartotta Kossuth az önkormányzatok működését a politika gyakorlati iskolájaként: „Arra, hogy valaki a nemzet törvényhozó tanácsában becsülettel részt vegyen, politikai képzettség kell ... ennek egyedüli iskolája a tettleges részvét a közdolgok iránti tanácskozásban", azaz az önkormányzati munkában.

23 Kossuth ugyanakkor nem fogadta el, hogy az önkormányzat a helyi elit arisztokratikus képviselete legyen. Hevesen bírálta a szabad kerületek ilyen vonásait, a helyi elöljárók visszaéléseit, melyek gúnnyá teszik a szabad nevezetet,

24 s a politikai jogok kiterjesztésének taglalásakor hangsúlyozta, hogy a 2,1 Szabad, 1977. 51-52., 76., 74-76., és 82., Kossuth beszédei. 7-8., 122-123., 161-164., 167-168. 21 A megyék. PH. 1843. 298. sz. Kossuth Lajos iratai. XIII. 231. 22 Tisztválasztás. PH. 61. július 31. 21 Még egy-két ok. 166. szám 1842. július 28. Kossuth Lajos iratai. XII. 358. 21 Aprócska kényurak. PH. 1841. 28. szám. SZABAD, 1977. 51-52.