Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)
KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Dobszay Tamás: A jobbágyfelszabadítás, a jogkiterjesztés és a paraszti politikai jogok kapcsolata Kossuth publicisztikájában (1841-1844)
minél szélesebb, nyitottabb politikai rendszert nemcsak az országos ügyekre érti, hanem a helyhatósági közéletre is. A megyei mellett a helyi, községi önkormányzatoknak a politikai jogok gyakorlásában a parasztság szempontjából az ad különös jelentőséget, hogy leginkább, sőt gyakran egyedül itt, az igazgatási gépezet legalsó szintjén találkozik az egyén az állammal, az alkotmánnyal, annak hibáival és előnyeivel egyaránt: „az egyszerű munkás ember nem sokat gondol vele, habár nevöket sem tudja is azoknak, kik a közálladalmat kormányozzák; de lehetetlen közönyösnek maradnia azon község beligazgatásánál, amelyben él, amelyhez tartozik." 25 A politikai joggyakorlást a helyi önkormányzatban való részvétel teszi valóságosan kézzelfoghatóvá a nép számára: „a constitutio már magában véve írott malaszt, melybe életet az institutiok fuvalma lehel. S az institutiok közt különösen a néptömeggel közvetlen mindennapi érintkezésben lévő hatóságtól függ igen nagy részben, vájjon a nép elégült, nyugodt, boldog-e." A községnek kiemelt szerep jut a törvények végrehajtásában: „A hatóságot, amelyről szólunk, helyhatóságnak szeretnők nevezhetni, mert a községi rendszert úgy óhajtanok kifejlesztettnek, hogy a beligazgatásnak utolsó orgánuma mindenütt a jól szerkesztett helyhatóság legyen, oly helyhatóság, mely eredetében, cselekvésében a nemzet akaratát tény s valóságban képviselje. Legyenek a törvények a közönség javára irányozvák, s történjék végrehajtásuk jól rendezett helyhatóságok által ... máskép nem is érhetni [el], mit a bölcs Bentham javaik hogy oly törvényt hozzunk, mely magamagát végrehajtsa." 26 A POLITIKAI JOGKITERJESZTÉS, MINT AZ ÖRÖKVÁLTSÁG FOLYOMÁNYA A parasztság politikai jogainak kérdése Kossuthnál az örökváltsággal két szálon kapcsolódik össze. Az egyik, hogy mint a kortársak jó része, a jobbágyfelszabadításból automatikusan következő ténynek tekintette a politikai jogok kiterjesztését, ugyanakkor viszont a jobbágyfelszabadítást a politikai jogok megadása feltételének tartotta. Ahogyan Kossuth fogalmazza: a „szabados községeknek" alkotmányba történő „befoglalásuk legforróbb óhajtásunk, s azt az úrbéri örökváltság logical következményének is hisszük". Az önkéntes örökváltság diadalmas kiharcolása után, annak átengedésére hivatkozva Kossuth a konzervatív ellenzők érveit is ügyesen felhasználja az engedmény politikai következményeinek elérése érdekében. Felemlegeti a konzervatívok egykor mondott szavait, amelyekkel az örökváltság közjogi konzekvenciáira figyelmeztetve próbálták a követeket annak megszavazásától elriasztani. „Nem olyasmi ez [mármint a politikai jogok megadása], amit rögtönzött ugrásnak le25 Engedelmesség. PH. 1842. 152. sz. Kossuth Lajos iratai XII. 320. 2 " Engedelmesség. PH. 1842. 152. sz. Kossuth Lajos iratai XII. 321.
