Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Korkes Zsuzsa: Rozmaring a magyarországi paraszti ünnepnapokban

„Én messziről jöttem, Végre ide értem. Mint Noé galambja, Zöld ággal kezemben. Dalmácia ország hegyét, Rozmaring erdejét, Mind összekerestem Végre megtaláltam. Szedtem is belőle, Mindenki láthatja, Itt van a kezemben. Kinek ez a zöld ág Díszlik majd a kezében, Jól tekintsen bele pénzes erszényébe. Meleg tartományban lakik a madár, Van még Domonyban sok szép barna lány. Én is a domonyi rozmaringerdőben születtem, Piros rózsa nyílik az én keblemben. Násznagy uram kérem, csak egy a kérésem, Jövő őszre szép vőlegényt szerezzen énnékem." A Galga mente több községében a lakodalomban részt vevő férfi vendégeknek is adtak rozmaringos almát, amiért fizetniük kellett. Esküvőre menet a menyasszony vagy az őt kísérő koszorúslány almába szúrt aranyporos rozmaringot vitt, amit Kartalon aranyalmának mondtak, mivel az almát is bearanyozták. Esketés után az almát az oltáron helyezte el a menyasszony. Menyasszonytánc után a vőlegény az 1940-es évekig rozmaringos almával váltotta ki a menyasszonyt. A rozmaring más vidékek lakodalmi szokásaiban is feltűnik. Bujákon templomi hirdetéskor a lány jobb vállát hosszú, fejközépig érő rozmaringszál ékesítette, annak jeléül, hogy menyasszony hordja.

33 Rimócon a menyasszony mellét díszítette rozmaringszál.

34 Palóc területeken, a Mátra déli falvaiban, így pl. Gyöngyöspatán, Bujákon a vőfély botjára almát és rozmaringot erősítettek.

35 Szilvásváradon a vőfély hatalmi jelvénye, a buzogány készült rozmaringból, melyre perec alakú kalácsot húztak.

36 Felsőtárkányon a vőfély buzogánya készült rozmaringból.

37 Pátyon lánykéréskor egy somfa botot vittek eljegyzési ajándékul, melyre ráterítették a piros kasmír nyakra való kendőt és a bot két 33 BAKÓ F. 1987. 92. 34 BAKÓ F. 1989.178. 25. kép. 35 BAKÓ F. 1989.116. 7-8. kép. 36 BAKÓ F. 1987. 34. 37 BAKÓ F. 1989.119.10-11. kép.