Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Beck Tibor: A filoxéravész hatása a magyar szőlő- és bortermelésre
Nem így a szőlőhegyeken lévő birtokállomány, amely jelentős, sőt a történelmi borvidékeken gyakran kizárólagos tényezője volt a jobbágygazdaságnak. g Ezek az ültetvények viszont nem tartoztak az úrbéres telekállományba, ezért az 1848-as, a feudális szolgáltatásokat eltörlő törvények rájuk nem vonatkoztak. Ez a jogi helyzet pedig további problémák forrásává vált. A volt jobbágyok ugyanis az ilyen szőlők után járó földesúri járandóságokat - a szőlő-, illetve bordézsmát és a hegyvámot - is megszűntnek tekintették, és ezeket a területeket úgy kezelték, akár az úrbéres telekállományt, amely minden megváltás nélkül az ő tulajdonukba ment át. Az egyre súlyosabbá váló problémát végül az 1853. évi úrbéri pátens a törvény erejével rendezte. A kérdés megoldását célzó királyi rendelet azonban csak az úrbéri telekállományhoz tartozó kerti szőlőket engedte át állami kártérítés mellett a volt jobbágyok tulajdonába, a promontóriumokban fekvő ültetvények után járó kötelezettségeket pedig kizárólag megváltás után tekintette megszűntnek. Ráadásul a rendelet a megváltás lehetőségét azokra a szőlőkre korlátozta, amelyeket „örök időkre" szóló szerződések alapján műveltek. A kiegyezés után 1868-ban meghozott első szőlészeti-borászati törvény pedig lényegében ugyanezen alapelvek szerint járt el, és kötelező megváltást írt elő, annyi könnyebbséggel, hogy a megváltáshoz állami segítségnyújtást rendelt el. A könnyítések ellenére a legtöbb volt jobbágynak még ez a kötelezettség is megoldhatatlan gondot okozott, így a filoxéra megjelenésekor a kisbirtokos szőlőtermelők körében még általánosnak volt mondható a szőlődézsma és hegyvám fizetése. Ez az állapot a tőkehiánnyal, a szaktudás hiányával és a borkereskedelem szervezetlenségével párosulva gyakorlatilag megszüntette a szőlőtermelő kisbirtokok piaci árutermelésbe való bekapcsolódásának elvben már létező lehetőségét, mivel a kötelezettségek teljesítése nagyrészt elvitte a szőlőművelésből és borkészítésből eredő hasznot. De a kötelezettségek kedvezményezettje, a volt földesúri réteg sem járt jól ezzel a helyzettel. A volt jobbágyok ugyanis akár a feudalizmus évszázadaiban - a bor szaporításával, törkölybor készítésével, sőt hamis bor leadásával próbálták meg kijátszani a számukra kedvezőtlen feltételeket, s ezzel állandósult egy feszült, senkinek sem hasznos állapot, amit tovább élezett a forradalom alatt és az azt követő években megtagadott szolgáltatások visszamenőleges követelése is. Az 1870-es évek elejéig bírósági eljárások sora, árverezések és folyamatos sajtópolémia jelezte a helyzet súlyosságát és megoldatlanságát. 1 " "OROSZ 1.1998. 91. p. ,u FÜR L. 1965.101-108. p.
