Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Beck Tibor: A filoxéravész hatása a magyar szőlő- és bortermelésre

A KISBIRTOKOS SZŐLŐMŰVELÉS VÁLSÁGA ÉS KÖVETKEZMÉNYE, AZ ELVÁNDORLÁS A fentiekben vázolt folyamatok okozta egyik legfontosabb társadalmi változás a magyar szőlőtermesztő és bortermelő társadalom legszélesebb rétegének, a kis- és törpebirtokosságnak az ellehetetlenülése volt. Ehhez járult még - hatásukat nagyban felerősítve - a filoxéra pusztítása. A szőlőpusztulás azonban nem csak a zselléreket és kisbirtokos parasztokat, hanem a városi kézművesek, tisztviselők, értelmiségiek szőlővel bíró rétegét is sújtotta. Ezek a rétegek, bár nem jutottak nyomorba, de a napi megélhetésen túlmutató többletbevételt jelentő ültetvényeik pusztulásával szintén komoly életszínvonalcsökkenést voltak kénytelenek elszenvedni. A legnagyobb veszteségeket azonban a máshol képződött jövedelemmel nem rendelkező paraszti kis- és törpebirtokosok szenvedték el. A törpebirtokos réteget azért sújtotta jobban a válság, mert a kártevő terjedése miatt zárlat alá helyezett településekről máshová nem mehettek el napszámba, s ha ezt ki is játszották egy idő után, már nem volt hová dolgozni menniük, s így szőlőik mellett megélhetésüket is elveszítették. Ezért a filoxéra elsősorban azokon a helyeken okozott hatalmas válságot, ahol a népesség egyedüli vagy legfőbb megélhetési forrását jelentette a szőlőművelés, tehát történelmi borvidékeinken, ahol folyamatosan nőtt a munkanélküliség. Az ültetvényeik felújítására egyedül képtelen törpebirtokosok számára az egyetlen megoldás a városokba költözés, az iparban való munkavállalás vagy az Amerikába történő kivándorlás maradt. A tönkrement réteget csak a tokaji borvidéken kb. 7000 főre becsülték, így csak ezen a borvidéken a családtagokkal együtt több tízezer ember megélhetése került végveszélybe. Ez azt jelenti, hogy országos viszonylatban több százezer ember kerülhetett hasonló helyzetbe. Az újságok beszámolói szerint ügynökök járták az országot, Amerikába, Horvátországba, Szlavóniába való kivándorlásra csábítván a reményüket vesztett embereket. A faluközösség bomlása, a városokba költözés és a kivándorlás azonban nem kizárólag a filoxéra okozta válságnak volt köszönhető, ugyanis mindez a kapitalista átalakulás szükségszerű velejárója volt. Ennek a folyamatnak az alapvető oka az volt, hogy a volt jobbágyság csaknem 50%-a a feudalizmus megszüntetése után megélhetését biztosító nagyságú föld nélkül maradt, a szőlőtermelő kisbirtokosoknak pedig csak töredéke tudta megváltani szőlőjét a feudális kötelezettségek alól. A kiegyezés után a birtokvesztés mind nagyobb méreteket öltött, ennek következtében az elvándorlás is egyre tömegesebbé vált, és a XIX. század utolsó évtizedében, illetve a századfordulón érte el csúcspontját. A mezőgazdaság kapitalizálódása tehát kétoldalú folyamatot indított el. Egyfelől a tőke megjelenését a mezőgazdasági termelésben, másfelől a tőkével nem rendelkező kisbirtok felmorzsolódását, s a feleslegessé váló népesség elvándorlását a faluból.