Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Beck Tibor: A filoxéravész hatása a magyar szőlő- és bortermelésre
törkölybor és a hamisított bor, valamint a gyenge minőségű szőlőbor tehát jelentős szerepet játszott a magyarországi borhiány pótlásában, az exportban, és a magyar gazdákat piacaik elvesztésével fenyegető - elsősorban olasz - borimport visszaszorításában. A borhamisítás kérdését a vizsgált korszakban nem sikerült megoldani, s tudomásul kell vennünk, hogy a filoxéra pusztításai nyomán keletkezett borhiányt évekig jórészt „szaporított" borok készítésével vagy műbőrök gyártásával pótolták, s ezen a hol keményebb, hol enyhébb állami ellenőrzés és szigor sem volt képes változtatni. A borhamisítás a filoxéravész idején tehát virágkorát élte. A tisztességes szőlősgazdák az 1890-es évektől már népgyűléseken követelték az 1883-as bortörvény módosítását, az Olaszországgal kötött vámegyezmény felülvizsgálatát, valamint a borok eredetvédelmének szigorúbb ellenőrzését. 7 Követeléseiket a hivatalos vizsgálatok a legnagyobb mértékig alátámasztották. Az 1893. évi bortörvény alapján felállított budapesti és kolozsvári borvizsgáló bizottságok ugyanis csak 1896-ban 81 olyan mintát találtak a panasszal beküldött 177 minta közül, amely a törvény szerint tiltott módon készített mesterséges bornak bizonyult. 8 A probléma hosszú távú megoldását azonban megakadályozta az I. világháború kitörése, majd teljesen új helyzetet teremtett a trianoni békediktátum következtében kialakult túltermelési válság. A SZŐLŐ- ÉS BORGAZDASÁG ÁTALAKULÁSÁNAK JOGI AKADÁLYA: A SZŐLŐDÉZSMA A filoxéra pusztítása óriási vagyonvesztést okozott a kisbirtokos szőlőtermelők körében, s ez hozzájárult a kapitalista átalakulás legfőbb problémájának, a tőkehiánynak a súlyosbodásához. Ennek alapvető - a filoxérától független - oka azonban a szőlődézsma-váltság rendezésének évtizedeken át való elhúzódása volt, ami az úrbérrendezés problémáival szoros összefüggésben állott. A feudalizmus eltörlésekor ugyanis kétféle jogi kategóriába tartozó szőlőket műveltek a jobbágyok. Az első kategóriába az ún. kerti vagy házi szőlők tartoztak, amelyek a telkes jobbágyok falubeli házához tartozó kertben telepített kisebb méretű ültetvények voltak, tehát az úrbéri telekállományhoz tartoztak, s ezért ezeket külön földesúri adó nem terhelte. Amikor 1848-ban eltörölték a feudális kötelezettségeket, ezek az ültetvények a volt jobbágyok tulajdonába kerültek, s a volt földesúr javára történő állami kártérítés ugyanúgy vonatkozott rájuk, mint a többi volt úrbéres területre. Ezeknek a szőlőknek a jogi helyzete tehát világos és egyértelmű volt, ugyanakkor kis területük miatt sem a volt jobbágyok, sem a volt földesurak számára nem jelentettek komoly gazdasági értéket. 7 LICHNECKERT A. 306. p. •Jelentés, 1896. 39. p.
