Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Beck Tibor: A filoxéravész hatása a magyar szőlő- és bortermelésre

dig Bécs volt. A műbőrök és szaporított borok fő fogyasztóját pedig a gazdasági válság miatt egyre nehezebb helyzetbe kerülő nagyvárosi népesség jelentette. A szőlőterületek pusztulása után a borhamisítás még nagyobb méreteket öltött. Az állam ezt a folyamatot a vizsgált időszakban nem tudta (vagy akarta) megakadályozni, bár több politikai kezdeményezés is született ez ügyben. A javaslatok azonban sorra megbuktak a szőlőtermelők és borkereskedők egy részének ellenállásán, sőt a szigorúbb szabályozás ellenzői még azzal is érveltek, hogy Magyarországon nem is létezik számottevő borhamisítás, mert a bor annyira olcsó, hogy nem éri meg hamisítani. Nem csoda tehát, hogy a tizenhét év huzavona után végül 1893-ban megszületett első modern magyarországi bortörvény bár a teljesen szintetikus borok gyártását tiltotta, megengedte nemcsak a mustnak a kiforráshoz szükséges mértékű cukrozását, hanem a szeszezést és a törkölybor (csiger, lőre) készítését is, amivel gyakorlatilag korlátlan borszaporítást tett lehetővé. A törvény csak a hamis „márkanévvel" történő forgalomba hozatalt szankcionálta.

6 Ez a helyzet azonban újabb vitákat szült, és a későbbiekben sokan sürgették a törvény módosítását. Ezzel, a hivatalos indoklás szerint, azért késlekedtek, mert az 1889-es franciaországi bortörvény tapasztalatait akarták figyelembe venni az újabb törvény megalkotásakor. Azt, hogy ez nem vezetett célra, mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a francia bortörvényt, amely csak a termék belföldi forgalomba hozatalakor tette kötelezővé a műbőr megjelölését a címkén, 1929-ig negyvenszer módosították! Másutt sem volt tehát jobb a helyzet, mint Magyarországon. A filoxéravész miatt kiesett bormennyiség nagy részét tehát a kistermelők törkölyborral, a hamisítók és csempészek műborral helyettesítették. Az importboroknak a hiányzó bormennyiség pótlásában játszott viszonylag kis szerepét támasztja alá az adott időszakban Magyarország által exportált, illetve importált borok mennyiségének összehasonlítása, amiből az derül ki, hogy az 1886 és 1895 közötti időszakban a magyar hordós borexport az 1892. év kivételével mindvégig meghaladta az importot. A palackozott borok exportja és importja pedig végig Magyarország számára aktív mérleget mutatott. E látszólag pozitív állapot azonban több súlyos ellentmondást is magában rejtett. Egyrészt - mint láthattuk - a magyar borexport egy része hamisított műbőr vagy kezelt törkölybor volt, amit csak a filoxéravész miatt keletkezett nagymértékű borhiány miatt tudtak eladni Nyugat-Európában, másrészt az export-import cserearány Magyarország számára igen kedvezőtlen képet mutatott. Míg ugyanis a kivitel többszöröse volt a behozatalnak, addig az exportborok értéke csak kétszerese volt az importált borokénak. Ez, pedig azt jelentette, hogy a magyar termelők jobb és kevésbé jó boraikat egyaránt olcsón értékesítették, míg a külföldi borokért a magyar fogyasztó sok esetben borsos árat fizetett. A 6 TAKÁCS I. 1975-1977. 238. p.