Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Beck Tibor: A filoxéravész hatása a magyar szőlő- és bortermelésre
A FILOXÉRA ELŐTTI SZŐLŐK PUSZTULÁSA ÉS TOPOGRÁFIAI ÁTRENDEZŐDÉSE A filoxéravész hatására a magyarországi szőlőterület nagyságában bekövetkezett változások vizsgálatakor kiindulási pontnak a Keleti Károly nevével fémjelzett statisztika adatait tekintjük. Ezek szerint a felmérést végzők 1872-1873ban a történelmi Magyarország területén 335 873 hektár magyarországi és 21 871 hektár erdélyi, összesen tehát 357 745 hektár szőlőterületet regisztráltak. 1 A filoxéravész nyomán bekövetkezett változásokat 1896-ig, a felújítási törvény megjelenéséig fogjuk vizsgálni, az adatokat a minisztérium hivatalos közleményeiből merítve, amelyek szintén Keleti adatait használták kiindulópontként. A minisztérium által közzétett hivatalos adatokból a vizsgált időszakra vonatkozólag a következő kép bontakozik ki előttünk. Magyarország és Erdély ültetvény területeinek nagysága 1872 és 1896 között 357 745 hektárról 202 865 hektárra csökkent, ami közel 154 880 hektárnak (a teljes szőlőterület több mint 40%-ának) pusztulását jelentette. Ezek az adatok azonban nem jelzik teljes mértékben a kár valódi nagyságát. A filoxéra előtti ültetvényterület pusztulása valójában jóval nagyobb mértékű volt a minisztérium országos adatai alapján számított 40%-nál, s ahhoz, hogy reálisabb képet kapjunk róla, tájegységenként kell megvizsgálnunk az ültetvények területnagyságának csökkenését az 1886 és 1896 közötti időszakban. A filoxéravész ugyanis jelentősen átrendezte a magyar szőlő- és bortermelés topográfiai térképét, elsősorban a történelmi borvidékek kárára és az alföldi bortermelés javára. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy bár az új telepítéseket nem regisztrálták évről évre, a minisztérium adatai szerint az 1896-ban termőképes állapotban lévő 206 897 hektár szőlőterület hozzávetőlegesen 25%-át - tehát közel 50 000 hektárt - ültethették 1886 és 1896 között. Ez pedig azt jelenti, hogy az 1872-ben felmért közel 358 000 hektár filoxéra előtti ültetvényből 152 000 hektár maradt termő állapotban 1896-ra, azaz több mint 200 000 hektár szőlő vált a kártevő martalékává. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a filoxéra 1896-ig - bár területenként változó mértékben - Magyarország és Erdély filoxéra előtti ültetvényeinek közel 60%át elpusztította. Ha pedig ehhez még azt is hozzászámítjuk, hogy Erdélyben csak az 1890-es évek elején fedezték fel az első vészlepett területeket, és az 1886-ban regisztrált 24 118 hektár szőlőterületből 1896-ban 23 363 hektár még termő állapotban volt, akkor arra a végkövetkeztetésre kell hogy jussunk, hogy a filoxéra 1896-ra Magyarország régebbi, kötött talajú szőlőültetvényeinek közel 90%-át semmisítette meg. 2 A területcsökkenés mértékének megállapítása után érdemes megvizsgálnunk az ültetvényterületek topográfiai átrendeződését is. Ennek lényege az al1 KELETI K. 1875. 34. p. 1 STATISZTIKA, 1895-1896. 32-37. p.
