Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Beck Tibor: A filoxéravész hatása a magyar szőlő- és bortermelésre

földi borvidék súlyának nagymértékű megnövekedése volt. 1872-ben a magyarországi és erdélyi szőlőterület 27%-a (közel 100 000 hektár) volt homoki ültetvény, ennek azonban csak kisebb hányada lehetett immúnis talajon. Ugyanakkor 1896-ban már a termőképes állapotban lévő szőlőültetvények 35%-a, azaz 74 386 hektár volt bizonyosan filoxéramentes területen. Ha a pontos növekedést az 1872-es adatok hiánya miatt nem is tudjuk megállapítani, az immúnis területek javára történő arányváltozás kétségtelen, ami egyben azt is jelenti, hogy a hegyvidéki szőlőtermesztés súlya a síkvidékivel szemben nagymértékben csökkent. A filoxéravész hatására 1886 és 1896 között több mint 12 000 hektár szőlőt telepítettek a homokon, elsősorban Pest vármegyében. így alakult ki az a helyzet, hogy míg a dunántúli szőlőterületek mintegy 15-20%-a, az erdélyi területeknek pedig csak 10%-a, addig a tiszántúli ültetvényeknek már közel 50%-a volt immúnis talajon, a Duna-Tisza közén pedig ez az arány 1896-ra meghaladta a 80%-ot. Az 1896-os felújítási törvény hatására ez a területnagyság tovább növekedett, és 1902-ig újabb 56 000 holdat telepítettek homoki területeken. A filoxéramentes talajon létesített szőlők százalékos aránya az oltványokból álló ültetvények területének növekedésével a későbbiekben csökkent ugyan, de a legjelentősebb topográfiai és gazdasági változást, az alföldi borvidék egyenrangúvá válását ősi borvidékeinkkel, ez már nem tudta befolyásolni. Miután a hegyvidéki szőlőterületeknek alig több mint 60%-át telepítették újra, az alföldi borvidék súlya a XX. században tovább növekedett.

3 A SZŐLŐBORTERMELÉS CSÖKKENÉSE, A BORIMPORT ÉS A BORHAMISÍTÁS NÖVEKEDÉSE A vizsgált időszakban Magyarország éves bortermelése is nagymértékben csökkent. A Keleti Károly által rögzített kiindulási adatok alapján, addig átlagosan évi négymillió hektoliterre tett bortermelés változásait szintén a minisztérium adatait felhasználva követhetjük nyomon.

4 Előre kell azonban bocsátanunk, hogy az éves bortermelés változásairól kevésbé egyértelműek a forrásaink, mint a területcsökkenés folyamatáról. A minisztériumi adatok szerint ugyanis az 1890-es évek elejéig Magyarország bortermelésében nem jelentkeztek a filoxéra pusztításának következményei. Eddig az időpontig a bortermelés folyamatosan megközelítette a már említett négymillió hektoliter éves átlagot, ettől kezdve viszont drámai csökkenés következett. Az 1891. évben 1 230 626,1892-ben 796 560,1893-ban, pedig 939 987 hektoliter bort állítottak elő Magyarországon. Ezt követően (1895-ben és 1896-ban) pedig másfél és kétmillió hektoliter között mozgott a bortermelés nagysága. Az 1892-es és az 1893-as katasztrofálisnak nevezhető évek teljesítményét a szakirodalom a peronoszpóra 1 LÓNYAY F. 1896. 614-622. p. J STATISZTIKA, 1895-1896. 28. p.