Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Csoma Zsigmond: A régi magyar, hungaricum szőlőfajták történeti-ökológiai, ethno-ampelográfiai vizsgálata (A középkortól a XX. század közepéig)

az andalúziai fajtákról pontos és megbízható leírásokat tett közzé a fajták réz­karcos képével mellékelve. Ezt a munkát fordította franciára U. de Caumel, majd 1821-ben Fr. von Mascon németre. 1820-ban, Grácban F. X. Rath, majd 1821-ben Bécsben Fr. R. von Heintl a stá­jerországi és az alsó-ausztriai szőlőfajtákat értékelték. A stájer ampelográfiai és szőlészeti szakirodalom a XIX. század elején kimagasló eredményeket ért el, szintén János főherceg támogatásával. így nem lehetett véletlen, hogy az anda­lúziai fajtákat lefordító Mascon is a főhercegtől kapott biztatást munkája elké­szítésére. 1824-ben a Doll által írt Berichtigung önologischer Wichtigkeiten c. munkában a fajták közönséges neveit említi a szerző, míg 1826-ban a stájer am­pelográfia megírására szintén János főherceg és a Stájerországi Mezőgazdasági Társaság adott megbízást Lorenz Edlen v. Vestnek, a gráci Johanneum kémia­és botanikaprofesszorának. Ezeket az alsó-ausztriai és stájerországi fajtaazonosító, fajtaleíró és értékelő erőfeszítéseket azért kell újszerűnek tekintenünk, mert a minőségi bort termő szőlőfajták elismeréséért küzdöttek a silányabb, rosszabb fajták ellenében. így pl. a Groben (Heunisch), a Roten Muskateller termesztésének csökkentését ja­vasolva a rizling, a tramini, a cirfandli, az oportó és a kékfrankos fajták na­gyobb területű termesztését szorgalmazták. Az olasz fajták alapos, megbízható értékelését és leírását adta 1825-ban J. Acerbi katalógusában. 1829-ben Joh. M. Müheböck weisenkircheni pap 5 fehér, 2 piros és 3 kék wachaui szőlőfajtát írt le az alsó-ausztriai Duna mentéről, az Angiographische Beschreibung der verschiedenen Weinrebensorten in dem Wacha­uer Bezirke c. munkájában. Az ampelográfiai szakirodalom külön megemlékezett Schams Ferenc Un­garns Weinbau I— II. c. kötetéről. Hermann Goethe elismerő és méltató szavaival a nagy magyar szőlő- (bor-) kincsről és fajtákról, ahogy megfogalmazta: „...die ersten genaueren Nachrichten über die grossen Weinschätze Ungarns und die daselbst cultivirten Rebsorten brachte." 4 A délnémet szőlőhegyek bor- és csemegeszőlő-fajtáit gyűjtötte össze és írta le Babo és Metzger 1836-ban, az osztrák szőlőket 1837-ben J. Burger, ő Görög Demeter gyűjteményét tanulmányozta és használta fel, de Schams Ungarns Weinbau]át is ismerte. 5 1841-ben Grácban két rendszerező, ampelográfiai munka is napvilágot látott Fr. Trümmer és Fr. X. Hlubek tollából. Mindketten a természetes rendszer hívei, ellentétben L. E. v. Vesttel, aki még a bogyó, fürt, hajtás, levél szerinti mesterséges csoportosítást képviselte. 6 Babo 1844-ben már a fajták változatainak és szinonimneveinek sokaságát is megadta. A számtalan hasonnév miatt 1876-ban már kimondottan az egy nyel­1 L. E. v. VEST 1826., Fr. R. von HEINTL 1808-1821. 168-178., E. EMINGER 1983. 225., J. BURGER 1837. 7-8., BABO Fr. L.-METZGER I. 1836., H. GOETHE 1878. 5. 5 J. BURGER 1837. VII. 6 A természetes ampelográfiai rendszerezés stájerországi képviselői: Fr. TRÜMMER 1841., Fr. X. HLUBEK 1841., BABO, Fr. L. 1844.

Next

/
Oldalképek
Tartalom