Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
CSOMA ZSIGMOND: Főnemesi díszkertek, mint a polgárosodás előfutárai (a 18-19- sz. fordulóján)
II. Dísznövényismeret, dísznövénytermesztés és zöldfelület-gazdálkodás a Keszthelyi Uradalomban Az angolkerteket - a kínai kertekhez hasonlóan - Sir William Chambers hatására sziklákkal, hidacskákkal, épített épületekkel még változatosabbá tették. Klasszicizáló, olykor egyiptizáló formákat használtak fel. Az építészeti szigorral kialakított, mértani francia kertek így átalakultak. Nemcsak a táj jelég uralkodott el, hanem korábban nem ismert új típusú kertépületek is a kertek szerves részévé válnak. Egzotikus kerti alakok, kerti lakok (egyiptomi, kínai, török, keleties) mellett szobrok és obeliszkek, romok és barlangok, hidak és vízesések, patakok sokasága tette alkalmassá a kertet az asszociációkra, az elmélyült gondolkodásra. 96 A 18. század hetvenes éveitől a felvilágosodás, a racionalizmus tanításának időszakától a 19. század közepéig virágzott ki a tájképi, angolkertek divatja. Különösen a főnemesség egy körében terjedt el, a korabeli haladó, az osztrák befolyás és elnyomás helyett a szabad polgári, gazdaságilag erősödő, modernizálódó Angliát mintának tekintő családok szemében, akik ezeket a kerteket létrehozták, megrendelték, fenttartották. A szellem szabadsága és a tájképi kertben a növény szabadsága a természetest, a természetet tartotta fontosnak. A barokk kertek architektonikus rendje, a nyírott, geometrikus formákba, természetellenes idomokba kényszerített növények helyett a tájképi kertek híres tervezői, Repton, Pückler, Skell is a tájból merítették ötleteiket, festői kertrészeiket. A barokk kertek átalakítása jelentette az első lépcsőfokot a tájképi kertek stílusának elterjedésében, mint azt Kismarton, Fertőd, Nagycenk példája mutatja is. Még 1770 és 1790 között is sok helyen alakítottak ki, viszonylag megkésetten, barokk kerteket, amelyeket azonban az építés során már angolkertté alakítottak át. A franciakert ugyanis státuszszimbólumnak számított mind a főnemesség, mind a középnemesség között. A keszthelyi kastélypark ekkor még barokk kert volt, Nagycenk, Gödöllő, Körmend, Edelény, Ráckeve, Nagytétény, Szirák, Hédervár kertjeihez hasonlóan. 1770 után azonban egyre több forrás, leírás említi az új kertstílust, az angolkertek létesítésével, így CSÁKY István gróf illésfalvi kertjét, majd az Esterházyak csákvári és tatai angolparkját, majd a barokk kertből átalakításukat (Kismarton, Körmend, Hédervár), és az új kastélyépítési hullám kertjei (Lovasberény, Bodajk, Fehérvárcsurgó, Seregélyes). Kerti különlegességek, építészeti egyedi megoldások jelentek meg, mint pl. pagoda, szfinx, obeliszk, japán híd, kínai teaház, görög tempietto, török ház, keleties lugasházak, műbarlangok stb. Dél-Dunántúlról a legkorábbi, a Bélyen 1786-ban, a sennyei kastély kertjében kialakított angolkert volt, amely ma ismert. 9 ' Az 1770-es években küldte Bernhard PETRI kerttervezőt Angliába a német patrónusa, hogy növényházakkal és a kialakuló angol kertstílus megkívánta növényzethez szükséges ismereteket megszerezze. Négy évet töltött Angliában, ahonnan visszatérve Magyarországra, előbb Ráró és Verdőd kertjeit, majd Hédervár kertjét veszi gondozásába. A Viczay-kastélyt övező hédervári kert angolkert stílusában 1786 előtt készült, így a korai angolkertek közé tartozott és példaértékűnek számított. A 1800 után Magyarországon már nem létesült más, mint angolkert, akár nagy, akár kis területű is volt az. A korábban oly változatos, játékos, de mindig fantáziaszülte kerti épületek és -lakok nem fordultak később már elő. A késő barokkos játékosságnak nem adott teret az új, érett angolkertstílus. Visszaszorulnak az