Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

CSOMA ZSIGMOND: Főnemesi díszkertek, mint a polgárosodás előfutárai (a 18-19- sz. fordulóján)

II. Dísznövényismeret, dísznövénytermesztés és zöldfelület-gazdálkodás a Keszthelyi Uradalomban Az angolkerteket - a kínai kertekhez hasonlóan - Sir William Chambers hatására szik­lákkal, hidacskákkal, épített épületekkel még változatosabbá tették. Klasszicizáló, olykor egyip­tizáló formákat használtak fel. Az építészeti szigorral kialakított, mértani francia kertek így át­alakultak. Nemcsak a táj jelég uralkodott el, hanem korábban nem ismert új típusú kertépüle­tek is a kertek szerves részévé válnak. Egzotikus kerti alakok, kerti lakok (egyiptomi, kínai, tö­rök, keleties) mellett szobrok és obeliszkek, romok és barlangok, hidak és vízesések, patakok sokasága tette alkalmassá a kertet az asszociációkra, az elmélyült gondolkodásra. 96 A 18. század hetvenes éveitől a felvilágosodás, a racionalizmus tanításának időszakától a 19. század közepéig virágzott ki a tájképi, angolkertek divatja. Különösen a főnemesség egy kö­rében terjedt el, a korabeli haladó, az osztrák befolyás és elnyomás helyett a szabad polgári, gazdaságilag erősödő, modernizálódó Angliát mintának tekintő családok szemében, akik eze­ket a kerteket létrehozták, megrendelték, fenttartották. A szellem szabadsága és a tájképi kert­ben a növény szabadsága a természetest, a természetet tartotta fontosnak. A barokk kertek architektonikus rendje, a nyírott, geometrikus formákba, természetellenes idomokba kénysz­erített növények helyett a tájképi kertek híres tervezői, Repton, Pückler, Skell is a tájból merí­tették ötleteiket, festői kertrészeiket. A barokk kertek átalakítása jelentette az első lépcsőfokot a tájképi kertek stílusának elterjedésében, mint azt Kismarton, Fertőd, Nagycenk példája mu­tatja is. Még 1770 és 1790 között is sok helyen alakítottak ki, viszonylag megkésetten, barokk kerteket, amelyeket azonban az építés során már angolkertté alakítottak át. A franciakert ugyanis státuszszimbólumnak számított mind a főnemesség, mind a középnemesség között. A keszthelyi kastélypark ekkor még barokk kert volt, Nagycenk, Gödöllő, Körmend, Edelény, Rác­keve, Nagytétény, Szirák, Hédervár kertjeihez hasonlóan. 1770 után azonban egyre több forrás, leírás említi az új kertstílust, az angolkertek léte­sítésével, így CSÁKY István gróf illésfalvi kertjét, majd az Esterházyak csákvári és tatai angol­parkját, majd a barokk kertből átalakításukat (Kismarton, Körmend, Hédervár), és az új kas­télyépítési hullám kertjei (Lovasberény, Bodajk, Fehérvárcsurgó, Seregélyes). Kerti különlegességek, építészeti egyedi megoldások jelentek meg, mint pl. pagoda, szfinx, obeliszk, japán híd, kínai teaház, görög tempietto, török ház, keleties lugasházak, mű­barlangok stb. Dél-Dunántúlról a legkorábbi, a Bélyen 1786-ban, a sennyei kastély kertjében kialakított angolkert volt, amely ma ismert. 9 ' Az 1770-es években küldte Bernhard PETRI kert­tervezőt Angliába a német patrónusa, hogy növényházakkal és a kialakuló angol kertstílus meg­kívánta növényzethez szükséges ismereteket megszerezze. Négy évet töltött Angliában, ahonnan visszatérve Magyarországra, előbb Ráró és Verdőd kertjeit, majd Hédervár kertjét veszi gondo­zásába. A Viczay-kastélyt övező hédervári kert angolkert stílusában 1786 előtt készült, így a ko­rai angolkertek közé tartozott és példaértékűnek számított. A 1800 után Magyarországon már nem létesült más, mint angolkert, akár nagy, akár kis területű is volt az. A korábban oly válto­zatos, játékos, de mindig fantáziaszülte kerti épületek és -lakok nem fordultak később már elő. A késő barokkos játékosságnak nem adott teret az új, érett angolkertstílus. Visszaszorulnak az

Next

/
Oldalképek
Tartalom