Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

VAJKAI ZSÓFIA: Egy alföldi tanyamúzeum gondjai az ezredfordulón. Lajosmizse. Dr. Für Lajos 70. születésnapja köszöntésére

2. A tájmúzeum A kiállítóhely eme része a jelenlegi csárda másik oldalán fekvő Danics-tanya, amelyet múzeumi célokra vásárolt meg annak idején az akkori Lajosmizsei Községi Tanács. Az első tanyában a hagyományosan gazdálkodó, gabonatermesztést és állattenyésztést folytató életmód elevenedik meg a látogató előtt. A második tanya épületei múzeumi kiállítást, és nem paraszti házbelsőt tartalmaznak. Ez a kiállítás egy jóval fejlettebb, belterjesebb gazdálkodást folytató tanyatípust állít elénk, az ún. kertkultúrás tanyát. A kiállítás rendezését dr. Für Lajos vezette, aki több tanulmányban, könyvben foglalkozott a Duna-Tisza közi kertkultúrás tanyák keletkezésével és fejlődésével.

13 Kertkultúrásnak azokat a tanyákat nevezzük, amelyek szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztéssel foglalkoztak. Emellett saját szükségletre más növényeket is termeltek, és tartottak állatokat is, de fő foglalkozásuk a fentebb említett növények gondozása és értékesítése volt. A Duna-Tisza közén a három város, Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét körül keletkeztek elsősorban ilyen tanyák, és kialakulásuk majdnem mindig a futóhomok megkötésével kezdődött. A filoxéravésznek ellenálló homoki szőlőtermesztés - a szőlők közé ültetett gyümölcsfákkal egyetemben - a táj jellegzetességévé vált, sajátos eszközanyagával egyetemben.

14 Ennek a gazdálkodásnak a történetét mutatja be a Lajosmizsei Tanyamúzeum második tanyája. A tanyaépületek formáján mit sem kellett változtatni utolsó tulajdonosuk elköltözése után. Az ajtók, ablakok, a földes padló, a gerendás mennyezet kiáUítási célra megfelelő volt, ezért a legnehezebb munkára, a tüzelőberendezések rekonstrukciójára nem volt szükség. A lakóház egykori konyhájában és pitvarában a kertkultúrás tanyák kialakulását és a bennük folyó termelés történetét láthatjuk. A nagyszobában a szőlő- a kisszobában a gyümölcs- és zöldségtermesztés eszközanyaga van. Az istállóban kaptak helyet az állattartás és az egyéb haszonnövények termesztését szolgáló tárgyak. A szekérszínben a teherhordás a pincében bortárolás, a melléképület egyik helyiségében a szüret, másikban a pálinkafőzés és a méhészkedés eszközei láthatók. A színben egy kocsi, az udvaron pedig a nagyméretű gépek - így pl. egy járgányos szecskavágó kerültek elhelyezésre. A kiskonyhában a tanyák történetével foglalkozó tudósoknak állítottak emléket a rendezők. Az ebben a tanyában látható eszközöket kivétel nélkül a környékbeh tanyákban gyűjtötte dr. Für Lajos, dr. Pintér János és Preininger Adolfné segítségével. A kiállítás forgatókönyvének megírása és a megrendezés is az ő munkájuk. Noha Lajosmizse tanyavilága nem tartozott a monokultúrás tanyák közé (a szőlőtermelő tanyák Kecskemét ellentétes oldalán fejlődtek ki), az arra jellemző eszközanyagot itt is meg lehetett találni. Szőlőt nemsokat termeltek, de azt még az ötvenes, hatvanas években is ugyanúgy tették, mint a 20. sz. elején, 19. sz. végén. 2000 nyarán egy 56 éves asszony így beszéli el a szőlőművelést, amelyről neki saját tapasztalatai vannak - 14-16 évesen már napszámban járt.

15 Új telepítés így történt: amikor megmetszik a szőlőt, leiskolázzák a vesszőt. Ha kigyökerezett, utána ősszel, vagy másik év tavaszán el lehet rakni. Először a hepe-hupákat elegyengették hegyhúzóval. Itt nem volt divat tehenet befogni, csak ökröt, lovat vagy bivalyt. A szembe szomszédnak volt kettő bivalya, az húzta el a hegyhúzót mindenkinek a tanyákban. Cserébe napszámba kellett érte menni. A planírozás után trágyáztak, majd fúróval jó mélyre leástak, bele-