Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
VAJKAI ZSÓFIA: Egy alföldi tanyamúzeum gondjai az ezredfordulón. Lajosmizse. Dr. Für Lajos 70. születésnapja köszöntésére
lyezték be a nagyobb edényeket, a kisebbeket pedig vasháromlábra tették, úgy gyújtottak alájuk. A padkák alján lévő lyukak a hamu kikotrására szolgáltak. A környéken élő tanyasiak elmondása szerint a Németh-tanyában a kenyeret nem itt, hanem a kiskonyhába beépített kemencében sütötték, az állatoknak a moslékot pedig az udvari katlanban főzték. Ez utóbbit vették igénybe lekvárfőzéskor és disznóöléskor is. A pitvarból jobbra is és balra is egy-egy szobába nyithatunk be. Az első szoba volt a tanyasiak élete legfontosabb eseményeinek a színtere. A környéken az volt a szokás, hogy a nagyszobában aludtak a szülők, a gyerekek pedig a hátsó szobában. 1 ' Kivéve a bölcsőben fekvő kisbabát, és még egy-két kisebbet, akik a kemence sutjában elfértek. Ha viszont megnősült az egyik fiú, és új asszonyt hozott a házhoz, annak a bútorát tették az első szobába, az így egyszerre öreggé lett szülők pedig hátrahúzódtak a gyerekekhez a kisszobába. De a több generáció kényszerű együttlakása másképp is alakulhatott: volt, hogy a hátsó szobát kapták meg a fiatal házasok. Akárki lakott a nagyszobában, az élet nagy sorsfordulóin átadta azt ideiglenesen az egész család céljaira. Az asszonyok itt szültek a bába által elfüggönyözött egyik ágyban. A nagybeteget is ide fektették, különösen akkor, ha ez a betegség „esemény" volt a tanyasiak életében, tehát sok látogatót vonzott. Pl. a kórházban végzett műtét után, vagy baleset, esetleg késelés, nagy verekedés sérültjei mindig számíthattak a nagyszobai betegágyra. Az utolsó útjukra is innét indulnak a tanyasiak. Ilyenkor a gazda dolga volt elmenni lovaskocsival a koporsóshoz, onnét hozni koporsót, kölcsönözni asztalt és fekete drapériát, amivel bevonták a nagyszobát, ahol a család és a szomszédok virrasztottak másnapig, amíg elindultak a temetőbe. Itt tartották a keresztelőt követő és az eljegyzési lakomát. Nagy ünnepeken is itt étkeztek, amikor „volt egész regement", vagyis összejött a család. Később az is ünnepnek számított, amikor a messzire elkerült gyerekek, unokák hazalátogattak. De sohasem a résztvevők létszáma, hanem az alkalom határozta meg az étkezés helyét. Ha fiatal lánynak udvarolt valaki szintén megengedett volt a nagyszobába való behúzódás, különösen télen és olyan háznál, ahol még szabadkéményes volt a konyha, tehát téli tartózkodásra nem alkalmas. Ilyenkor a szülők be-benyitották az ajtót a fiatalokra. 10 ^ A Németh-tanya nagyszobája földes padlójú, gerendás helyiség. Egyik sarokban kemence, körülötte lóca. Emlékezet szerint az eredeti kemence padkás volt, olyan, mint a hátsó szobában. Jó volt azon üldögélni. Az asztal ugyanott állt, mint most, csak nem sarokpad volt körülötte, hanem csak egy pad a belső hosszanti oldalon. Másutt székek voltak. Nemcsak egy, hanem két ágy volt, ugyanígy, magasan felvetve. Láda már nem volt az emlékezettel elérhető időben, csak sublót, amiben a „hajtott" ruhákat tartották. Németh Ferenc felesége szekrényt is kapott stafírungba, az is ebben a szobában állt. Nem sokkal az esküvő után (1952) elsőként a környékben Németh Ferencék egy néprádióhoz is hozzájutottak, ami szintén a nagyszobában állt egy polcon. Ritka alkalom, de azért előfordult, hogy barátai összeültek rádiót hallgatni (köztük adatközlőnk, Szabó Béla is). Ezzel az eseménnyel is bővült a nagyszoba használata. A hátsó szoba régebbi elrendezéséről nem sokat tudtunk meg. Ma padkás boglyakemence van az egyik sarokban. Az ágyak párhuzamosan állnak a két oldalfal mentén, közöttük van a karospad és az asztal. A lakóház negyedik helyisége az udvarról külön megközelíthető kamra. Itt tartottak minden olyan háztartási felszerelést, amit nem használtak minden nap, pl. a kenyérsütés és a disz-
