Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

VAJKAI ZSÓFIA: Egy alföldi tanyamúzeum gondjai az ezredfordulón. Lajosmizse. Dr. Für Lajos 70. születésnapja köszöntésére

nemcsak az udvart és a lakó- és gazdasági épületeket veszi körbe, hanem az udvarhoz csatlakozó, lefelé lejtő nagy, füves térséget is, ahol azelőtt az állatokat legeltették. A lakóház az udvar felé, a kapu felé néz, vele szemben az istálló, szinte ugyanakkora épület, mintha egyenrangú fontosságú lenne a tanyasi ember szemében az emberi és állati lakhely Ha téglalapnak ábrázoljuk az udvart, e két épület a hosszanti oldalak mentén áll. A rövidebb oldalak egyikén a disznóól, tyúkól és szerszámoskamra található egy fedél alatt, vele szemben pedig a kiskonyha vagy nyári konyha, mai nem tartozott az eredeti építmények közé, azt a Németh fiúk építették özvegy édesanyjuknak. Áll még az udvaron egy kukoricagóré hozzá csatlakozó nyitott kocsiszínnel, földbe ásott pince, kutyaház, galambdúc és egy köcsögfa. Távolabb a füves réten az állatok itatására szolgáló gémeskút. A kiskonyhához közelebb pedig egy lekvárfőző katlan. Vegyük sorra az épületeket. A lakóház Fehérre meszelt, nádtetős épület. A századforduló táján (19-20. sz.) ilyen lehetett a környék szinte valamennyi tanyája. Helyben kitermelt építőanyagból, vályogból építették. A háznak két külön bejárata van, egyik a konyhába, azon keresztül a két lakószobába, a másik a kamrába nyílik, ahonnét a padlásfeljáró vezet az egész épület felett húzódó padlásra. Az épület mellett az udvar felőli részen téglából kirakott járószegély húzódik, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy ne közvetlenül az udvar sarából lépjünk be a lakórészbe. Az ajtók diófapáccal barnára vannak festve, a szobák l-l udvarra néző kicsi ablakát vasrács fedi. A nagyszobának még egy, szintén vasrácsos ablaka van, amelyik a hátsó kert felé néz, aszimetrikusan, a fal bal oldalán helyezkedik el. Ha ma ellátogatunk egy környékbeli tanyára, vendégként a nyitott vagy csukott verandán ültetnek le bennünket, vagy pedig az új kockaházak hall- és előszobafunkciót betöltő helyiségében. Ha közelebbi kapcsolatba kerülünk a családdal, meghívnak ebédelni, amit a kedvelt és megszokott tartózkodási helyükön, a kiskonyhában szolgának fel. Ahol nincs üyen, ott szerepét a konyha tölti be. Hideg téh napokon jól esik elüldögélni a fűtött helyiségben. A régi lajosmizsei tanyasi konyha nem volt ilyen barátságos. Nem is lehetett, mert sem a hely szűke, sem pedig a hideg nem engedte meg az ottani társas életet. A régi konyha, mint ezt a tájházunk is mutatja, tulajdonképpen két részből áll. Az udvarból a pitvarba lépünk. Innét jobbra és balra l-l ajtó nyílik a szobákba. A pitvar oly kicsiny, hogy néhány konyhafelszerelési tárgyon kívül semmi sem fér el benne. Alkóvszerűen tőle elválasztva láthatjuk a ház lelkét, a tüzelőberendezést. Ezt a részt kéményaljának nevezik. Föléje szép, téglaborítású szabadkémény borul, amely a padláson áthaladva egyenesen a szabadba vezeti a füstöt. A kéményt úgy képzeljük el, mint egy szájával lefelé fordított tölcsért. Öblös részében rudak sorakoznak a füstölésre váró szalonna, hús, kolbász és sonka számára. Alatta található a középpadka, amelyben nem gyújtottak tüzet, csak edények, konyhai eszközök állnak rajta. A kémény alja hátsó falába vájt szép boltíves mélyedésben szintén edények állnak. Két oldalt láthatjuk a tüzelőpadkákat, ahonnét a felettük lévő kemenceszájon át fűtötték a szobai kemencéket is. A tüzelőpadkák mindegyikében egy-egy katlan van bemélyítve. Ide he-