Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
SZOVÁTAY ADRIENNE: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a két világháború között
- A gyomorférgek közül hazánkban 'àiAcuaria hamulosa főleg a liba mirigyes és zúzógyomrában, az Amidostomum anseris ludak zúzógyomrában, a Tetramera flssispina több madárfaj mirigyes gyomrában, a Hystrichis tricolor kacsa mirigyes gyomrában fordult elő. Sebmid (1930) 7 hetes liba orvoslására 2 cm 3 széntetraklorid és 5 cm 3 lisztes ivós keverékének begybe való fecskendezését ajánlotta. " A házi szárnyasok gyomorférgei ellen Krenedits Ödön ' lisztből vagy korpás lisztből gyúrt és antimóniummal, kénvirágporral vagy areca-dió töredékével kevert metélt tészta adását ítélte hatásosnak. - Az orsóférgek közül jelentős a baromfiak orsóférge (Ascaridia galli; vékonybélben) és a tyúkfélék vakbélférge (Heterakisgallinae; az utóbbi a pulykák blackhead-jenek kórokozóit hordozhatja). - A hajszálférgek fajai több baromfifaj nyelőcsövében vagy bélcsövében élősködnek. A pulyka nyelőcsövében élősködő Capillaria perforans-t Kotlán és Oroszi írta le 1931-ben. - A légcsőférgek (főleg a Syngamus trachea) különféle házi és vadonélő madárfajban találhatók. Elporlasztott báriumantimonil-tartarát 10 percig tartó belélegzése után tapasztaltak jó eredményt. A belső élősködőknek a fonálférgektől megkülönböztetett csoportját alkotják a buzogányfejű férgek (Acanthocephala), amelyek közül a Polymorphie minutas és a Filicollis anatus hazai vízibaromfi-fajok vékonybelében él. Elhajtásukra a széntetraklori dot ajánlották. Külső élősködők okozta betegségek Az ektoparaziták körében a tolltetvek, a rühatkák, a madártetűatkák, a bőralatti és a légzsákatkák, valamint az óvantagok már régtől fogva előfordulnak. A fertőző és a parazitás betegségek elkerülésére a baromfitenyésztés céljából olyan helyet javasolt Krenedits, ahol azelőtt semmiféle baromfit vagy más madarat nem tartottak, és vágott baromfi vagy madártoll sem volt a közelében. A teljesen új anyagból készült épületekbe csak "fertőzetlen" telepről származó tojás vagy élő állat beszerzését, és annak egy évig tartó állatorvosi megfigyelését ajánlotta. A fertőzéstől mentesnek bizonyult baromfitörzsbe idegen származású baromfit vagy tojást már nem szabad vinni, hanem a saját állományt kell szaporítani. Amennyiben a meglévő állomány mellé más faj vagy fajta törzsét akarja a tenyésztő beszerezni, azokat 1 évig teljesen elkülönítve szükséges tartani. A telepen és környékén más élő madarat, főleg galambot nem szabad megtűrni. A rovarirtó éneklő madarakat a baromfiudvartól távol eső helyeken helyes etetni. Távol kell tartani a fiatal baromfira közvetlenül is veszélyes, a szennybe belemászó és a baktériumokat kilométerekre elhurcoló patkányt, és a szintén súlyos károkat okozó egereket, valamint az idegen, kóbor macskákat is. Ezek az állatok, valamint a legyek a baromfitelep közelében hevertetett nyers állati hulladékot és - ürüléket kedvelik, és ezeken keresztül terjesztik a baktériumos fertőzéseket. Ahol több éven át azonos udvarban vagy kifutóban tartják a baromfit, a talajt is fel kell frissíteni, ha erre nincs mód, ezek színhelyét megváltoztatni. A legfelső talajréteg legalább 10 cm mélységig történő eltávolítása után olyan helyről hordunk be szűz, trágyázatlan földet, amelyen semmilyen állat nem tartózkodott.
