Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

SZOVÁTAY ADRIENNE: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a két világháború között

A petróleummal lemosott vagy felsúrolt helyiségben és berendezési tárgyakon nem ma­radnak meg sem a rovarok, sem a rovarpeték. Csak idősebb tyúkot lehet petróleummal eny­hén bekenni, mivel az a bőr fájdalmát okozza. Kissé zsíroldó hatású a 2-5 %-os szappanos lé, és elsőrendű fertőtlenítő anyag volt a kátrány és a belőle előálh'tott karbolineum. A por alakú rovarirtó szerek közül a leghíresebb volt a piretrumpor (vagy zacherlin). A közönségesen "rovarpor" néven árusított, hatástalan szerek körén belül említette a szerző a lisztfinomságú dohányport (kevés mészporral keverve), kénport, homokot és a hamut. A zárt helyiségek ro­varölő fertőtlenítéséhez nélkülözhetetlennek vélte a gáz alakú kéngőzt, az ún. kéksavat (ciánt) és a forró vizet, ill. annak gőzét. A szénkéneget leginkább a talaj fertőtlenítésére tartotta alkal­masnak. Az óvantag irtásának nehézségét okozza, hogy az akár 2 évig is koplalhat, és ellenáll a legmérgezőbb gázoknak (ciángáznak) is. A legbiztosabb védelmet a cementből, betonból épí­tett, így hézag nélküli és könnyen tisztítható ól jelenti. A faketrec vagy -ól fás részeinek eltüze­lése, és a vakolatrészek kibontása mellett a szakíró az ól aljának kihordlsát javasolta. Ezután a 25 %-os gyümölcsfa-karbolineum oldattal (1001 vízbe 25 kg) kívül-belül történő kifecskende­zést, és ennek egy heti időközben való 3-4-szeri ismétlését ajánlotta. Leírása szerint olyan folya­dék is használható erre a célra, amely fele részben petróleumból és fele részben nyers karbolineumból áll. Az ól melletti kerítésre vagy annak elégetését, vagy részeinek az említett fo­lyadékba áztatását, az ól melletti, cserepes kérgű fa kéreg alatti óvantagjainak elpusztítására pe­dig a lekapart fakéreg összegyűjtés utáni elégetését, és a tavaszi rügyfakadás előtt 25 %-os gyümölcsfa-karbolineumoldattal, csurgásig való permetezését javasolta. (Ez a baromfira ártal­matlan olajos vegyület a fiatal óvantagokat is hamar elpusztítja.) Kadocsa hangsúlyozta, hogy a tenyésztőknek a parazitás fertőzöttség megelőzése céljából óvakodniuk kell attól, hogy a tiszta telepre idegen ketrecet és fertőzött baromfit behozzanak. A házi poloska az emberen kívül a melegvérű állatokat, köztük a tyúkot, kacsát, ludat és galam­bot is megtámadja. A poloska fő gazdái az ember és a háziszárnyasok. Védekezésként állványról vagy magas tűzoltólétráról a galambok fészkeit s a padlás hézagait sűrű drótfonattal célszerű el­zárni. Ezek ezáltal távolról már nem látszanak, és így a ház szépségét sem rontják. A paraziták elölésére Krenedits azt ajánlotta, hogy az állatot több órára zárják fertőtle­nítő szekrénybe, a feje kivételével. (4.ábra). A bezárt állat mozgásával a ládába tett rovarölő ha­tású port felkavarja, amely a tollazat közé hatolva megöli a vérszívókat. Az óvantag (népiesen tyúkkullancs, csimasz, vaktetú, zsindely tetű, tyúkpoloska) által megtámadott baromfit - el­különítése után - különösen a szárnyak alatti részen, a nyaknál és a begynél - zsírral, olajjal, esetleg kőolajjal, vagy terpentinnel célszerű bekenni. A tolltetvek elűzésére jobbnak tartotta a borszeszben oldott rozmaringolajat, mint a tetűzsírral, terpentinolajjal, halzsír és dohánypor keverékével való bekenést. Az ólban mészpor, fahamu és dohánypor elhintését és az esetleges hasadékok rovarporral való behintését, majd eltömését ajánlotta. Gyógyításként az egyes tollto­kok éles késsel való fölhasítása után lysol- vagy kreolinoldat, illetve az erősebb hatású perubal­zsam vagy styrax beöntését javasolta. Ezt viszont maga is fáradságosnak vélte, ezért előtte a tol­lazat gyakori és bőséges rovarpor beszórásával és időnként lysol- vagy kreolinoldattal való le­mosásával történő kísérletezést tartotta helyesebbnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom