Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

SZOVÁTAY ADRIENNE: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a két világháború között

foglalkoztak, hanem az 1930-as években telepeiken mintegy százezer baromfit hizlaltak, s a vágottbaromfit értékesítették. Mindezeknek a telepeknek a 100-200 ezres létszáma az ország 20 milliós baromfi-állományának csak törpe kisebbségét képezte. A népi tyúktenyészetek zömét kitevő magyar parlagi tyúk keresztezése mellett az 1930as években megindult a tisztavérű tenyésztése is." Elsősorban Báldy Bálintnak 25 évi tenyésztői munkával sikerült - a magyar parlagi tyúk tisztavérű felhasználásával és esetenként cseppvérkeresztezésekkel - egy, a maga idejében értékes, kettős hasznosítású, nemesített magyar tyúktípust sárga, kendermagos és fehér színváltozatban kinemesítenie. Báldy részt vett az 1935-ben megindított keltetőközpont-hálózat tervezésében, működésük beindításában és fejlesztésében. A keltetőközpontok megalapításával kezdődött el a nagyüzemi mesterséges keltetés.

3 A fehér parlagi lúd nemesítésére főleg a nagy testű emdeni ludat, a magyar parlagi kacsa testtömegének növelésére pedig a pekingi fajtát használták. A nagyobb parasztgazdaságokban bronz, fehér vagy fekete színű pulykát tartottak. Vérfrissítésre a legjobb tenyészetekből származó bronzpulykát és a mexikói fehér pulykát használták. A baromfi és termékei kivitelének túlnyomó része a kis önköltséggel termelő, külterjes népi tenyészetekből származott. Az 1930-as években az export legnagyobb tételét a csirke, utána a pulyka, kisebb részét a lúd, majd a kacsa és a gyöngytyúk adta. 1938-ban az 521 milüó pengős összes kivitel 10 %-át az élő és a leölt baromfi, a libamáj, a tojás, és a toll tette ki. 19251938 között a baromfiexport az összes kivitel 7,85-13,39 %-át, az állattenyésztési kivitel értékének 26,31-41,87 %-át tette ki.' A baromfi-állományok fejlesztését az állam díjtalan állat-egészségügyi ellenőrzéssel támogatta. Az ágazat nemzetgazdasági jelentőségének fölismerése maga után vonta a baromfi-orvostudomány fejlődését is. A baromfi-orvostudomány fejlődés A baromfi-orvostudományi ismeretek oktatása az állatorvos-képzésben A két világháború között Zimmermann Ágoston fiával, Z. Gusztávval közösen háromkötetes, funkcionális anatómiai tankönyvet írt, amelyben a házimadarak felépítését is tágyalták. A baromfifajok fejlődéstanát az akkori fejlődéstani tankönyv tartalmazta. A főiskola anatómiai és fejlődéstani tanszékén a baromfi morfológiájából több doktori értekezés készült. Az élettani és szövettani tanszék vezetője volt Farkas Géza, majd Deseő Dezső, akiknek egyebek között a baromfiak életműködéséről szóló előadását a hallgatók jegyzetelték. Az általános kórtani és kórbonctani tanszék vezetője Entz Béla után Jármai Károly volt, aki műveiben

9 tárgyalta a baromfibetegségeket is. Utóda Sályi Gyula. Állatorvosi gyógyszer- és méregtanból Magyary-Kossa Gyula előadásain és Gyógyszerrendeléstan c. könyvében a baromfiak számára használt gyógyszerekről is volt szó. Tanszéki utódja lett Hasskó Sándor, átmenetileg Mócsy János, majd Kovács Jenő professzor.