Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
SZABÓ LÁSZLÓ PÉTER: Műtrágyázás Magyarországon a két világháború között
mertté vált kettős sót tartalmazó műtrágyának, a leuna salétromnak. Az ammóniumszulfát mellett ammóniumnitrát volt a hatóanyaga. A kétféle formában jelenlevő nitrogén miatt hatása a hasonló volt rnint a péti sóé. Nitrogéntartalma 24-26% között változott. A mésznitrogén is, mint a többi mesterségesen előállított nitrogéntrágya a chilisalétromtelepek lassú kimerülésének köszönhette létét. Számos kísérlet eredményeként sikerült megállapítani, hogy a mész és a szén magas hőmérsékleten való összeolvasztása során keletkező kalciumkarbid képes nitrogént elnyelni, és vele egy kalciumcianidszerű vegyületet alkotni. 1820%-os nitrogéntartalommal hozták forgalomba (3. kép). Mészsalétrom, vagy közismertebb nevén a norvégsalétrom gyártása is a gyakorlatilag korlátlan mennyiségben rendelkezésre' álló légköri nitrogén megkötésén alapult. A mészsalétrom nagyüzemi előállításának kidolgozását Norvégiában oldották meg először - innen ered a műtrágya neve. Később Németországban, a BASF-nál (Badische Anilin und Sodafabrik) is kidolgoztak egy nagyüzemi technológiát. 3 ' Nitrogéntartalma átlagosan 15,5%-os volt. Az utóbbi két nitrogéntrágya mellett még számos, külföldön előállított műtrágyához (pl. karbamid, klórammónium, nátriumammóniumszulfát stb.) lehetett hozzájutni, de ezeket gyakorlatilag helyettesíteni lehetett a hazai gyártású műtrágyákkal, ezért behozataluk nem volt jelentős. A hazánkban felhasznált káliumtrágyák alapanyaga szinte kizárólag a stassfurti (Németország) sóbányákból származott. A kitermelés során nyert különböző káliumtartalmú, ún. természetes kálisókat (pl. 12-15%-os hatóanyagot tartalmazó kainit) elsősorban helyben használták fel. A kis káliumtartalom miatti aránytalanul nagy szállítási költség terhelte a természetes kálisókat, ezért Magyarországon nem volt gazdaságos alkalmazásuk. A nyers kálisóból feloldás és betöményítés után előállított, ún. 40%-os kálisó volt hazánkban a legelterjedtebb kálitrágya. Kisebb mennyiségben használatos volt az átlagban 50% hatóanyagot tartalmazó kénsavas káli, amit elsősorban a káliumigényes, de kloridra érzékeny növények alá szórtak ki. Az összetett és keverékműtrágyák, amelyek egyszerre kettő, vagy mind a három alapvető növényi tápanyagot tartalmazták hazánkban nem terjedtek el. Két tápanyagos műtrágya volt az ún. „keverék só" ami ammóniumklorid, káliumnitrát és ammóniumszulfát formában tartalmazta a nitrogént és a káliumot, valamint az ammóniumfoszfát ami 11.4%-os nitrogén és 47%-os foszforsav tartalmú műtrágya volt. Három hatóanyagú műtrágyát a BASF állított elő „Nitrofoszka" néven háromféle összetételben, illetve Magyarországon a Hungária Rt. „Fónika" márkanévvel. V. Akkor, amikor külső tényezők akadályozták a műtrágyahasználat terjedését, különösen fontos volt a felhasználás okszerű módjainak és körülményeinek tisztázása. A két vüágháború között számos intézetben, kutatóállomáson és oktatási intézményben végeztek műtrágyázással kapcsolatos kutatásokat. Ilyen kutatóhely volt pl. az Országos m. kir. Növénytermelési Kísérleti Állomás Magyaróvár ott, az Országos m. kir. Chémiai Intézet és Központi Vegykísérleti Állomás, a Magyar kir. Vegykísérleti Állomások, a Földtani Intézet Agrogeológiai osztály és a Mezőgazdasági Kémiai Intézet." Trágyázási szaktanácsadással foglalkoztak a vármegyei gazdasági egyesü-
