Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
Paikert Alajos: Életem és korom (Egy emlékirat a múzeum Adattárának őrizetében) Közzéteszi: TAKÁTS RÓZSA
Ambrózy Lajos, 1913-tól sédeni és remetei előnévvel gróf (1868-?): 1894-től a konstantinápolyi konzulátusnál, azután fél évig a kairói diplomáciai ügynökségnél állt alkalmazásban. 1895-től belgrádi követségi attasé, 1897-ben bukaresti attasé, 1898-tól washingtoni attasé, 1899-től követségi titkár ugyanitt. 1901-től a közös külügyminisztériumba rendelték be. 1909-ben az amerikai magyarok helyzetét a helyszínen tanulmányozta, majd a washingtoni osztrák-magyar nagykövetségnél követségi tanácsos. 1910-ben a kvirináli nagykövetséghez rendelték. 1919-1925 között, mint az elnöki osztályvezetője megszervezte a magyar külügyi szolg.-ot. 1925-ben bécsi követté nevezték ki. 1932-ben nyug.-ba vonult. Andrássy Aladár, gr., betléri (1827-1903): Bem szárnysegéde volt, Világos után külföldre menekült. Amnesztia után hazatérve a lótenyésztés gazdasági kérdéseivel foglalkozott. 1870-ig előbb Zemplén majd Gömör vármegye főispánja. Budapesten letelepedve a politikai életben játszott szerepet. Szabadelvű párti. A főrendiházban a pénzügyi biz. és a legfőbb fegyelmi bíróságnak volt tagja. OMGE-ban is tekintélyes szerepet játszott. Andrássy Gyula, gr., ifjabb (1860-1929): politikus, legitimista. 1885-től szabadelvű párti képviselő, majd megalkotta (1905) az Alkotmánypártot, mely tagja volt a koalíciónak. 1906-1910-ig belügyminiszter. A Monarchia közös külügyminisztere (1918. okt. 24. - nov. 5.). 1921 februárjától a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának tagja és elnöke. Andrássy Gyula, gr., idősebb (1823-1890): politikus, kormányfő. 1867 után ő lett az első miniszterelnök s egyben honvédelmi miniszter. 1871 után a Monarchia külügyminisztere. 1879-ben Bosznia-Hercegovina okkupációja (1878) elleni tiltakozás hatására lemondott és visszavonult a politikától. (Szabadkőműves). Andrássy Manó, gr. (1821-1891): vasgyáros, ipari úttörő, utazó, az MTA lev. tagja. 1848-ban Torna vm. ogy.-i képviselője, 1848-ban Torna vm., 1867-1881 Gömör vm. főispánja. A szabadságharc után külföldre menekült, beutazta Kínát, Indiát. Iparfejlesztéssel foglalkozott. Sajó menti vasműveinek ércbányászatát, kohászatát korszerűsítette. Mo. legnagyobb nehézipari vállalatának, a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Rt.-nek igazgatósági tagja. 1881-től a rozsnyói kerület szabadelvű pártí képviselője. Apponyi Albert, gr. nagyapponyi (1846-1933): nagybirtokos, legitimista politikus. 1872-től a szentendrei kerület ogy.-i képviselője. 1878-tól az egyesült, majd mérsékelt ellenzéki párt vezére, 1899től belépett a Szabadelvű Pártba. 1901 1903-ig a képviselőház elnöke, 1903 végén kilépett a kormánypártból és újból megszervezte az ellenzéki Nemzeti Pártot. 1904 decemberétől az I. vh. végéig a Függetlenségi Párt egyik vezetője. 1906-1910-ig a koalíciós kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere. 1910-től a Kossuth párt tagja, 1914-től elnöke. Az 1920. évi párizsi konferencián a magyar küldöttség vezetője. A Nemzetgyűlésben, majd az Országgyűlésben Jászberény képviselője. [Külügyi Társaság]. Bálás Árpád, sipeki* (1840-1905): mezőgazdasági szaktanár, igazgató. A Magyaróvári Gazdasági Akadémia erdészet tanára, majd igazgatója, 1897. szept. 1-1903. dec. 31-ig a Mezőgazdasági Múzeum igazgatója. Bálás Béla, sipeki Bálás Árpád fia. Paikert naplója: 1887. nov. 6 . Dégen Árpád nővérét, Dégen Eugéniát eljegyezte Sipeki Bálás Béla. ... [Külügyi Társaság tagja]. Baross Károly, bellusi* (1865-1905): agrárpolitikus, 'à Borászati Lapok megindítója és szerkesztője, 1889-1893-ig az OMGE titkára, 'à Köztelek felelős szerkesztője, 'à Hazánk c. napilap alapítója, szerkesztője majd vezérigazgatója, 1901-től szabadelvű párti ogy.-i képviselő, szőlészeti-borászati szakíró.
