Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

Paikert Alajos: Életem és korom (Egy emlékirat a múzeum Adattárának őrizetében) Közzéteszi: TAKÁTS RÓZSA

Iák. Több ily kiváló zeneestélyes család volt akkor Pozsonyban, így a báró Lederer család, továbbá Odescalchi hercegnő, született Erdődy Valerie grófnő, és még mások. Mindig mosolyogva gondolok ezekre a kedves zeneestélyeinkre a Szél utcában, mert bár ezeket jó szüleim azért rendezték főleg, hogy evvel gyermekeik zeneérzékét műveljék és finomítsák, mi fiúk, rendesen akkor, néhány jó barátunkkal, így Dégen Árpáddal, Benke Bélával, Fésűs Gyurival a konyhában tartózkodtunk, ahol a vendégeink részére készülő szendvicsekből csipegettünk. Felejthetetlen jó barátom Dégen Árpád élete végéig mindig nagy nevetve említette nekem, hogy jó szüleink eme derék igyekezetét - belőlünk is kitűnő zeneértőket nevelni -, mily furcsa módon játszottuk ki. Különös, hog

1 amikor később átköltöztünk a fejedelmi, nag> Wittmann házi lakásunkba, amelyben állítólag Henriette belga királynőjózsef palatínusunk leánya született, és ahol külön terjedelmes zeneterem állott rendelkezésünkre a hatszobás, sok-mellékhelyiséges, valóban nagyúri lakásunkban, akkor papa többet nem akart, elvi okokból, otthonunkban zeneestélyeket adni, E lakásban nekünk fiúknak, Henrik bátyámnak és nekem, szép nag' kétablakos háló és tanulószobánk volt, amely egy kisebbféle múzeumnak is beülhet. A falon nag> természettudományi faliképek és a fal mellett külön hosszú vitrinekben különböző gyűjtemények (ásvány, kagyló, rovar és pillangó) sorakoztak. Evvel szomszédos volt két kis szoba, abban bátyám részére egy lakatos, részemre egy asztalos műhely volt berendezve. Jó atyánk arra tanított, hog' nemcsak ne vessük meg az ipari munkát, de kézügyességben is lehetőleg gyakoroljuk magunkat. Jó atyám nem szívesen, de engedve a Batthyány grófok őszinte kérésének megengedte, hogy égik rokonuk családunkban nevelkedjék, néhány éven át, ifi. gr. Komis Károly, aki néhány évvel volt fiatalabb, mint mi fiúk. A fiatal gróf igen szeretetreméltó, jólnevelt fiúcska volt, nagyon jó lelki és szellemi tulajdonságokkal. Később még kevésbé szívesen, de papa eg' nagyrabecsült barátjának Konkoly Thege Miklósnak, a nag' asztronómusnak kérésére, megengedte, hog' Feszty Árpádnak, a neves festőnek testvéröccse, Feszty Béla szintén nálunk nevelkedjék két éven át. E két fiatal ember, különösen Komis Károly gr., őszinte, igaz barátaim lettek, akikkel később is fenntartottam baráti viszonyunkat, Komis Károly atyja, az idősebb Komis Károly gr., többször meghívott engem Bihar megyei, szerepi birtokukra, még gimnazista koromban, A valamikor Kelemen birtok, ha jól emlékszem, több mint tízezer hold kiterjedésben, Berettyóújfalu közelében a bihari Sárréten terjedt el. Ott sokszor vadásztunk, órák hosszat csónakon, nád között a vízen, fejünk felett húztak estefelé a vízimadarak sok ezrei, mindenféle rendes és ritkább gémek (pelikánok, kanalas gémek, talán kócsagok is), íbiszek, vadkacsák, bíbicek, szárcsák, vadlibák, búvárok, sirályok. Néhány évvel reá megkezdték e vidékeknek lecsapolását és azokból azután bőventermő tengeri, búza, repce földek váltak. Igen sajnáltam, bog' akkor nem fényképeztem többet, akkor még ez meglehetős újdonság volt.