Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
Paikert Alajos: Életem és korom (Egy emlékirat a múzeum Adattárának őrizetében) Közzéteszi: TAKÁTS RÓZSA
3. Tanulmányok (Kisbér, Magyaróvár - Kézirat 5. fejezet - szemelvények) d Jelesen sikerült érettségi vizsgám után atyám és magam is szerettük volna ha én is orvos leszek, de ebben megakadályozott legyőzhetetlen undorom a tetemek iránt. A festői és a diplomáciai pályát, amiket én óhajtottam volna, atyám sajnos nem tartotta nekem elérhetőnek, így a mezőgazdasági pálya mellett döntöttünk. Jó atyám álma volt eg)f ezerholdas családi birtok, amelyet én kezeljek és amely mindig a család tulajdona maradna. Henrik testvérbátyám akkor már jól érettségizett és a Bécsújhelyi Katonai Akadémia növendéke volt, tehát a katonai pályát választotta. Minthogy a Magyaróvári Gazdasági Akadémiára 11 való felvétel egyéb feltétele akkor egy évi gyakorlat bemutatása volt valamely jól kezelt birtokon, atyám írt Kozma Ferencnek, kit ismert és ki akkor a magyar lótenyésztésnek és az állami ménesbirtokoknak mint Kisbér, Bábolna, Mezőhegyes és Fogaras - nagyrabecsült főirányítója volt. Kozma Ferenc valamikor gazdatiszt volt Ferenc József király és császár alatt Bécsben és mint elsőrangú lószakértőés egészen kiváló jellemű férfiú, valóban egészen kivételes sikerrel végezte Magyarország egész lótenyésztésének és állami birtokának irányítását. így kerültem Kisbérre, az angol telivértenyésztés és a hozzátartozó állami birtok-gazdaság legkiválóbb területére. Az akkori ménesparancsnok Kolossváry volt, a birtoktest vezetője pedig Renner Gusztáv. Utóbbi mintaképe volt az intelligens, modern, alapos tudású, megbízható, lelkiismeretes és sikeres gazdának, akitől mindenki, én is, szívesen és eredménnyel tanultunk. Kisbéren, ahová szüleim társaságában érkeztem, azonnal Renner igazgatónál és a ménesparancsnoknál tettünk látogatást. Renner, hog}' teljesen tájékozódjam a birtok nagyságáról a különböző művelési ágakról, az egyes intézőségről, rövid időre a központban, saját felügyelete alatt tartott engem, magával vive engem számos inspekciós utaira, amiket a sok pusztára és birtokrészre végig tett szinte naponta. Azután Vasdinnyére kerültem, ez volt akkor a legnagyobb kerület. Ottani főnököm Weisendörffer intéző volt, még a régibb időkből ottmaradt, igen tüchtig, azt hiszem osztrák származású, de teljesen megmagyarosodott különös gazdatiszt, aki lelkiismeretesen igyekezett engem kerületének összes termelési ágaiba bevezetni, mindent részletesen és gyakorlatilag is megmagyarázva. Sokat tanultam ott és később ismét a központban, Kozma igazgató személyes vezetése mellett. Kisbér valódi, kitűnően kezelt mintagazdaság volt, ahol a növénytermelés, az állattenyésztés, a tejfeldolgozás, a hizlalás, szóval az akkori mezőgazdaság legmodernebb és legcélravezetőbb művelését és kezelését láthattam és tapasztalhattam. Emlékszem, hogy már akkor több száz holdon termeltünk szójababot, ami Magyarországon még nagy ritkaság volt. Kisbérnek és a közeli Bábolnának lótenyésztését, világhírű méneseit is részletesen tanulmányozhattam, az akkori legkiválóbb szakértők, mint Kozma Ferenc, Fadlallah el Hedad és sok más elismert kitűnő lótenyésztő kapacitás vezérlete alatt. A későbbi években d A fejezetet bevezető vázlatpontok között szerepel, de a bővebb kifejtéskor nincs említés az alábbiakról: - Bábolna, arabs tenyészet. - Ásatások Sőtér Ágosttal. - Tudományos rajzaim Linhart György tanárom tudományos kiadványai részére.
