Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

Paikert Alajos: Életem és korom (Egy emlékirat a múzeum Adattárának őrizetében) Közzéteszi: TAKÁTS RÓZSA

előkészítésekor tanulmányoztuk át kéziratát. A csaknem 200 oldalnyi írásból most válogatást közlünk, elsősorban a múzeum (ok) történetére és a korabeli agrártársadalom szakembereire vonatkozó adatok kiemelésével. Kiegészítésképpen egy-két szóval megemlékezünk azokról az eredményekről, melyek Paikert nevéhez fűződnek, a mezőgazdasági múzeum fejlődésében jelentősnek bizonyultak, ám kimaradtak az önéletrajzból. II. Paikert Alajos életútja 1866. május 31-én született Nagyszombatban (Pozsony m.). A Pozsonyi Róm. Kat. Főgimnáziumban érettségizett, utána mezőgazdasági tanulmányokat folytatott a Magyaróvári Gazdasági Akadémián, majd jogot tanult a Budapesti Tudományegyetemen. Másodéves jogászként a dr. Török Aurél vezette Antropológiai Tanszék tanársegédje lett. 1891 októberében az Országos Magyar Gazdasági Egyesület segédtitkárának kérték fel. 1896-ig tevékenyen részt vett annak újjászervezésében. Segédkezett a Köztelek szaklap alapításában (1891), a Mezőgazdák Szövetkezetének létrehozásában (1891), a Hazánk napilap megindításában (1893). Gazdakongresszusokon vett részt, különböző kiálhtások és a szövetkezeti mozgalom szervezésében működött közre. 1892-ben letette az államtudományi vizsgát és 1893tól az egyesületnél előléptették titkárrá. A chicagói világkiállítás idején, 1893-ban az OMGE szakemberei az ő vezetésével tettek féléves időtartamú tanulmányutat Észak-Amerikában. Kimagasló érdemeket szerzett, mint „a tanügyi és irodalmi szakosztály előadója, az évi gazdasági előadások állandó szervezője, a lótenyésztési szakosztály előadója, a luxus-lóvásárok rendezője, a díjlovaglás és díjugratás szervezője."* 1894-ben részt vett a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle folyóirat megindításában, melynek - Tagányi Károly főmunkatársi együttműködése mellett - 1897-ig szerkesztője, majd 1899-ig Tagányi levéltárossal együtt társszerkesztője volt. 1895-ben hosszabb körutazást tett Franciaország, Anglia, Skócia, Írország és Németország területén. 1895 végén, 1896 elején Darányi Ignác földművelési miniszter megbízásából (az OMGE-nél féléves szabadságolás mellett) előkészítője és titkára volt a Budapesti Nemzetközi Mezőgazdasági Kongresszusnak. 1896. december 19-én mondott le OMGE titkári állásáról, ekkor tiszteletbeü titkárrá választották. 1896-ban a millenniumi kiállítás mezőgazdasági tárgyú anyagából többek között Paikert kezdeményezésére és közreműködésével szervezték meg és rendezték be a Magyar Mezőgazdasági Múzeumot a városligeti Vajdahunyadvárban, az akkor még ideiglenes szerkezetű épületekben. 1897-től Darányi Ignác megbízásából a múzeum első őre (muzeológusa) lett. 1900-tól 1903-ig a magyar kormány gazdasági szaktudósítójaként (Royal Hungarian Agricultural Commissioner) Washingtonban élt, működése kiterjedt az Amerikai Egyesült Államok és Kanada egész területére. Kezdeményezte az amerikai és magyar földművelési kormányzatok közötti egyezményt a termésbecslések kölcsönös távirati kicserélésére vonatkozóan. 1903-ban hazatérve tevékenyen részt vett az Alpár Ignác tervei szerint véglegesen megépített múzeum berendezésében. 1907. június 9-én I. Ferenc József magyar király ünnepélyesen megnyitotta az új múzeumot.