Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
KNÉZY JUDIT: A környezetváltozások hatása a halászatra és a halfogyasztásra a Dunántúlon
doket. 1378-ban a Duna medencéből vizát,-tokot, csukát szállítottak külföldre, friss és sózott állapotban is. Belényesy Márta szerint először haleladással és exporttal lett árutermelő számos község a Duna mentében. A 14. században már komoly hasznot hozott a földesuraknak a viza értékesítése, ezzel egyidejűleg e területen a bérlők is megjelentek. 7 ^ A török hódoltság másfél évszázada alatt főként marhaexportról szóltak a vámjegyzékek, de az ausztriai lakosok ellátásához a Kárpát-medence halállományával is hozzájárultak, kereskedtek várkapitányok, más katonai elöljárók is - tűnik ki a korabeli levelezésekből. A harcok által megkímélt területeken a nagyobb helységek határában lévő uradalmi halastavakat a jobbágyok kötelesek voltak „minden szükségessel gondozni", mint Törökkoppány 1560. évi urbáriuma is mutatja. 78 Szigetköz, Csallóköz halászai sózott, szárított és füstölt halat szállítottak a 16-17. században Ausztriába. A Fertő tó javait Bécs, Wienerneustadt, Passau, Bavaria piacai várták, a szállítmány közvetítésében részt vettek Buda, Komárom, Győr, Magyaróvár, Székesfehérvár, Szombathely, Pozsony halkereskedői. A bécsi piacon külön helye volt a szigetközi hal árusítóinak. Itt kelt el, amíg volt bőséggel a sok-sok viza. 79 A megyei vámtarifák mutatják, hogy a 18. század elején országon belül is nagy keletje volt a viza-, tok-, sőregszállítmányoknak, de importhalak is szerepeltek ezekben, főként hering. A halmennyiséget fontban, kisebb mennyiséget (csík, rák, teknősbéka) iccével mérték. A 18. században a Balaton, Kis-Balaton, Kis- és Nagyberek területén a halászat legfőbb bérbeadói a fejérvári őrkanonokság (akali, őszödi vizek 1730-tól), a Festetics család (Keszthely, Keresztúr 1762-től), a tihanyi apátság (szántódi víz 1747-tőí), 8 " a Széchényi család... A Dráva mentén is élt ez a rendszer és még a két világháború között is fontos szerepe volt itt a halkereskedésnek. Egyik központja a halászatnak Barcs és környéke volt, a táj képéhez hozzá tartoztak a halásztanyák. Ha nem adta bérbe egy-egy földesúr vizeinek halászatát, rendszerint saját halászaival végeztette el a munkát. Vályi András jegyezte meg a 18. század végén, hogy Vörs halászai a Kis-Balatonban egy halászatban 100 mázsánál is többet kifogtak, amelyet bécsi kereskedők szoktak elhordani. 81 Ezen a vidéken mindenféle terméket vásároltak fel a gráci kereskedők is, többek között halat, rákot is. Bécsbe soproni és nezsideri kerekedők vitték az ún. „szóló rákot" a KisBalatonból és a Zala folyóból. A Széchényi - uradalomnak 1800-4 között e területről évi 7000, 1807-ben 8000 db rákot kellett szálh'tani konyhájuk ellátására. A megrendelők kereskedők közbeiktatása nélkül is érkeztek a helyszínre, mint 1736-ban G. Schleggl göttweigi bencés perjel, aki 50 db teknősbékát vett konventje számára. 82 Belföldön rövidebb távolságra az élő halat nedves sáslevelek közé csomagolva vesszőből font kosarakban szállították maguk a halászok vagy családtagjaik. Az asszonyok fejükre tett kosárban vitték a friss, szárított vagy füstölt halat a közeli piacokra. Nagy mennyiségű kettéhasított, sózott, napon szárított halat a Közép-Tisza vidékéről szállítottak a Bánságba is és a Dráván túlra is. 83 A földesurak gyakran szállíttattak szárított, füstölt halat, de rákot, teknősbékát is egyikmásik birtokuk központjának ellátására, s ha nem volt elég a sajátjuk, intézőikkel beszereztették. Rendszeres vendégeik voltak a marha-, ló-, baromfi- kereskedők mellett a halkereskedők is - tűnik ki a vendégeket ellátó szakács által vezetett listáiból a „vendégek diáriumából", mint a Festeticsek csurgói uradalmában és a Széchényiek (balaton) mogyoródi uradalmából
