Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
ERNST JÓZSEF: Szamártenyésztés az állami ménesekben és a ménesbirtokokon
A mezőhegyesi szamárkancák (n =50) méretei (BenczeZ., 1939. adatai alapján) 6. sz. táblázat M, cm Standard eltérés Variációs koefficiens Min/Max, c Marmagasság 13 5,43+0.90 Övméret 150,72+0,91 Szárkörméret 15,97+0,15 6,48 6.96 1,09 4,78 % 4,58 % 6,82 % 123-152 131 - 164 14-18 A ménesbirtok szamártenyésztésében követett tenyésztési és tartisi eljárások a ménesbirtok nóniusz kialakításában követett módszereire és elveire emlékeztetnek: az induló vegyes kancaállományból a meghatározott célra szelektált kancákra a legmegfelelőbb méneket választották ki és ezeket következetesen alkalmazták. A méneket a központi majorban tartották, s a sárló kancákat fedeztetésre a majorokból ide kellett behozni. Az anyaállatokat használatba vették, és a használatban mutatott tulajdonságaik alapján is szelektálták őket. A csikók bőséges takarmányozásban részesültek (a választott csikók napi 2 kg zabot kaptak!), és három éves korig nemenként külön választva, ménesi tartásban (legeltetés, mozgatás stb.) nevelték őket. Egyértelmű a nagy testű és jól örökítő mének használatának, a mezőhegyesi rög, a jó tartás meghatározó szerepe a mezőhegyesi szamártípus kialakításában. Sajnos a legeltetésről, a csikók viselkedéséről bővebb adat nem áll rendelkezésünkre. Érdekes ugyanis, hogy az ilyen jellegű szamártartás a világon nemigen volt ismert. MAYMONE professzor, az ilyen irányú kísérletekre hivatkozva a szamár ménesbeli tartását igen nehéznek tartotta. 52 A háború utolsó őszén-telén a mezőhegyesi szamárállomány is a gazdaság többi állatához hasonló megpróbáltatásokat járta végig. Az állomány még 1944 júniusában 162 szamárMezőhegyes állatállományát a közelítő front elől 1944. szeptember elejétől kezdték elmenekíteni. Előbb az állami ménes vonult Dunántúlra, innen pedig részben Csehországba, másrészt pedig Bajorországba (az állami ménessel a törzskönyveket is magukkal vitték, ennek köszönhetően maradhattak meg). A ménesbirtok teljes állatállományát azonban nem tudták elmenekíteni. FÁY A. (1955) egy kimutatásra hivatkozva említi, hogy vasúton többek között 20 szamárkancát szállítottak Dunántúlra. Később egy újabb csapat indult nyugatra, ezúttal lábon hajtva. Sok állat maradt Mezőhegyesen is, ahonnan elhurcolták vagy a környéken szóródtak szét. ISPIDO szamármént például a háború után Hódmezővásárhely környékén találták meg, s innen került vissza Mezőhegyesre. Egy, a Földművelésügyi Minisztériumnak írt jelentésfogalmazványban-' szerepel, hogy Bergstettenben levő állami lovak (mezőhegyesi, bábolnai ménes) között 18 ménesbirtoki szamárkanca is van. Ezek hazakerültek, s részben Mezőhegyesen a tenyésztés folytatását biztosították. Szamártenyésztés Mezőhegyesen a második világháború után A háború után a mezőhegyesi ménesbirtokon, a kellőképpen át nem gondolt földreform következtében, mindössze 12 000 kh (6900 ha) maradt állami tulajdonban, ahova is fokozatoból állt. 33
