Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

ERNST JÓZSEF: Szamártenyésztés az állami ménesekben és a ménesbirtokokon

san kerültek vissza az állatállománynak nyugatra ki nem szállított, a környéken és az ország területén szétszóródott egyedei. így került elő ISPIDO mén is. Ezekben az években Mezőhegyes már megváltozott formában működött tovább. A volt állami ménes és ménesbirtok összeolvadt, s a lótenyésztés, valamint a szamártenyésztés is az állami gazdaság irányítása alá került. A ló és szamár tenyészmének az állami méntelepek állományába tartoztak, amelyek a tenyésztések felügyeletét és a törzskönyvezést végezték. A szamarakról 1948-ban fektették fel a házi törzskönyvet, de hat szamár esetében - a Mezőhegyesen történt fedeztetések feljegyzésével - az adatok már 1946-ra kelteződtek. Ez a szám 1947-ben 3 újabb kancával gyarapodott, majd a törzskönyvbe 1948-tól további 8 mezőhegyesi nevelésű (5 Ohatról és 1 Derekegyházáról áthelyezett) kanca került. Az Ohaton (itt gyűjtötték össze a háborús jóvátételre a Szovjetunióba kiszállított állatokat) kancák között volt egy, 2658 CSONTOS, amelynek mezőhegyesi besütése volt (a ménesbirtok szamarait nyereghelyen sütötték: bal oldalon születési évszám két utolsó számjegye, a jobb oldalon pedig a csikószám). Egy kancát ANKER Sándor és SZEMERÉNYI Lajos (a ménes törzskönywezetője) vásárolt (vissza?) vagy cserélt Németországban. A mezőhegyesi nevelésű kancák feltételezhetően ANKER Sándor által jelzett Bergstettenben levő 18 szamár közül való volt. Az 1948-ban felfektetett törzskönyvi lapok meglehetősen hiányosak. Nincsenek meg például a mezőhegyesi nevelésű szamarak származási adatai, Mezőhegyesre való visszakerülésük körülményei stb. Ilyen adatok csak esetenként szerepelnek, például az ohati kancák esetében. Ugyancsak hiányosak a későbbi ragusai kancák ilyen jellegű bejegyzései (ki és mikor vásárolta). Újszerű lett a törzskönyvi szám. A korábbi években a ménesnek saját, házi törzskönyvi számai voltak, most viszont a kancáknak központi, négyjegyű számokat adtak. Ezt a számot a nyak bal oldalára sütötték a születési évszám utolsó két számjegyével a következőképpen pl. az 1936-ban született 2626MÓZES esetében: ÁG 2626 36 Érdekes, hogy jó ideig a kancák páros, a mének pedig páratlan végződésű törzskönyvi számot kaptak. A régebbi rendszerű házi törzskönyvi számokra 1954-ben tértek vissza, amikor is az állományban levő szamárkancákról 1 számjeggyel kezdve új törzskönyvi lapokat fektettek fel. Az új törzskönyvi számot a bal pofára sütötték be. A „Szamár anyakancák 1948-" törzskönyvében (lelt. sz. V. 4716) öszszesen 33 kanca szerepel. Hat szamár esetében van 1946-os fedeztetési adat, pontos dátum feltüntetése nélkül. A fedező mének a következők: 2633 PÉTER, 2617MISKA, 2623MILEN0 (apja ISPIDO), 2619 (KERTÉSZ) MATYI, 2641 GAZSI, végezetül pedig ISPIDO (törzskönyvi szám nélkül) 1948-tól fedezett újra. A továbbiakban találkozunk még a Kisbérről áthelyezett, 1939- évi születésű olasz import FRICI nevével, valamint DORZI, ADDIS ABEBA, 6 PETÁR, 2647 GÉZA, 12 KISBARKA ménekkel. Az Állami Gazdaságok Minisztériuma 1953-ban több martina francai és ragusai fajtájú szamármént és kancát importált Olaszországból, Adriano BONDI lókereskedő közreműködésével, aki a tenyészállatokért cserében öszvéreket vitt ki. Öt olasz importkanca került Mezőhegyesre: 2673 (2) BEATRICE, 2674 (1) AURÓRA, 2675 LUCIA, 2676 (3) GINA, 2677 (4) JUNO (a zárójelben levő számok az 1954-ben kiadott törzskönyvi számok). Az importot 1956-ban megismételték, s ez alkalommal BALOGH Lajos, a minisztérium megbízottja a gazdaság részére