Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
ERNST JÓZSEF: Szamártenyésztés az állami ménesekben és a ménesbirtokokon
A harmincas évek második harmadától hagyományos külkereskedelmi partnerünk, Olaszország részéről az öszvérek iránt megnyilvánuló kereslet volt tapasztalható, ugyanis a háborúra készülő olasz hadseregnek jelentős számú öszvérre volt szüksége. Ez a kereslet volt tapasztalható mindegyik, a trópusokon és szubtrópusokon érdekelt ország részéről. A kereslet különösen az olasz-abesszin háború idején (1935-1936) élénkült meg. Erre hívta fel a figyelmet például a Köztelek-ben is néhány szerző ( FARKAS G., 1936., TOLDY M., 1940), akik a magyar honvédségnél is az öszvérek használatát javasolták 10 , és a szamár és öszvér iránti katonai érdeklődést emh'tik. A magyar honvédségnél ez két állatfaj soha semmilyen szerepet nem játszott, mindössze annyi hírünk van, hogy a Bántapusztán megszületett első öszvérnemzedéket a honvédség kipróbálásra átvette. Míg például az 1895. évi statisztikai felmérésben Nagy-Magyarország területén a honvédségnél és a csendőrségnél összesen 2 szamár volt. A nagy testű szamár iránti igény megnyilvánulása volt, hogy 1936-ban gróf Andrássy Géza egy nagy testű szamárkancát állított ki az Országos Tenyészállatvásáron (először szerepelt szamár a kiállításon), melyikkel kapcsolatban THIRINGER V. (1936) megjegyezte, hogy „... nagy állattenyésztési értéket képvisel és mindinkább tért hódító öszvértenyésztésünk céljaira már-már alig lehet szamárméneket vásárolni. " A mezőhegyesi szamártenyésztésben a tenyésztők az olasz vér mellett kötelezték el magukat. BENCZE Z. (1939) ír egy „...szíriai és olasz vérből származó idős... " (ez csakis a bábolnai BARKA vérvonal lehetett) ménnek Mezőhegyesen született fiáról, az IFJÚ BARKA-ról, amely a ménesben különösen jó hatással működött. IFJÚ BARKA rendkívül impozáns méretekkel rendelkezett: marmagassága 167 cm, övmérete 172 cm, szárkörmérete 22 cm volt! Legfőbb hibájául rossz pataanyagát (!) és csontkinövéseit (holttetemek) rótták fel (a csontkinövések a legritkább esetben tapasztalhatók szamaraknál). Fényképe alapján - ezt ugyan hibái között nem említik - a mén kissé levegősnek tűnik. Földművelésügyi Minisztérium a megújhodott tenyésztés szolgálatára a 1936-ban két olasz szamármént vásárolt Olaszországban, így két martina francai szamármén, PESCE CANE (méretei: 144, I60 és 19 cm), valamint ENEA (méretei 152, 163 és 20 cm) került a tenyésztésbe. A minisztérium megbízásából 1939-ben újabb ménvásárlás történt Olaszországban, amikor is hét martina francai és Szicíliából származó, ragusai fajtájú mént vásároltak. Ezek között volt a ragusai fajtájú ISPIDO (PACIFICO - CICCLAII, sz.: 1936., méretei: 152, 171 és 19 cm) is, amely Mezőhegyesre került. THIRINGER V. (1939) ismertetője szerint ISPIDO apja, PACIFICO az egyik legjobb, a fajta kialakításában jelentős szerepet játszó szicíliai tenyészmén volt. Az 1939. évi 50 egyedből álló törzsállomány méretei (6. sz. táblázat), pontosabban a marmagasság adatai az állami ménes szamarainál tapasztalt méretekhez nagyon hasonlóak. Az utóbbiaknál jóval kisebb és generációnként megosztott populációk méreteit vizsgáltuk, s ezért nem hasonlíthatók össze a ménesbirtok állományának adataival, ahol a törzsállományban még az eredeti magyar parlagi szamár is szerepelhetett („...az öreg kancák között igen sok van kis testtel...")' 1 . Az állomány szélső értékei marmagasságnál 123 és 152 cm, övméretnél 131 és 164 cm, míg szárkörméretnél 14 és 18 cm volt. Megjegyzendő, hogy ezektől az évektől kezdve szűnt meg az állami ménes törzskönyvének vezetése, s nem tudni, hogy a kancák nem kerültek-e a ménesbirtok állományába, és a fenti adatokban nem szerepelnek-e.
