Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
ERNST JÓZSEF: Szamártenyésztés az állami ménesekben és a ménesbirtokokon
Szamártenyésztés a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtokon Igazi veszteség, hogy a mezőhegyesi ménesbirtok szamártenyésztésének nincs meg a dokumentációja, törzskönyve, s tenyésztéstörténete sincs feltárva. Néhány részlet BENCZE Zoltán (1939) tollából megjelent, de a téma jelentőségéhez igen rövid cikkéből meríthetünk, amelyet pár kisebb töredékkel egészíthetünk ki. Az előzőekben már utaltunk az első világháború előtti években a ménesbirtokról többkevesebb rendszerességgel megjelent éves jelentésekre, amelyek nem emlékeznek meg a birtok szamárállományáról, pedig az 1895. évi mezőgazdasági statisztikai felmérés szerint Mezőhegyes szamárállománya 85 egyedet tett ki, míg az 191 l-es összeírás 97 szamarat tartott nyilván, majd az 1935. éviben 193, az 1942. éviben pedig 200 szamár szerepel. Az állami ménes törzskönyveiből tudjuk, hogy 191 l-ben néhány kancát BETYÁR, MARCZI és JENŐ nevű „gazdasági szamárménnel" fedeztettek. Az egyik jelentés, A mezőhegyesi Magyar királyi Állami Ménesbirtok rövid leírása (1917) pedig megemlíti, hogy Szíriából két szamármént importáltak, egyet pedig gróf Szapáry György gyulamezei birtokáról (Tótkomlós) vásároltak,// ménesbirtok törzsbe nem illő kancáinak fedeztetésére öszvér-előállítás céljából." E kiadvány 22. és 23. oldalain levő táblázatokban a szamarak részére kitöltetlen rovat is szerepel. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum könyvtárában levő 26 példányba kézzel írt bejegyzés szerint a ménesbirtok 1927. június hónapban 143 szamárral rendelkezett. A mezőhegyesi M. kir. Áll. Ménesbirtok állattenyésztése (1926) című ismertető a szamarakról ugyancsak nem számol be, noha például részletesen ír az egy bikából és 20 tehénből álló, 1920-ban létrehozott bivalytenyészetről. Ugyanez vonatkozik az 1930-as évekre, amikor is például a M kir. Állami Ménesbirtokok c. kiadványban a merinó tenyészkosokat ábrázoló képen a juhász egy jól fejlett szamáron ül. Az állami ménes törzskönyveinek tanúsága szerint 1921 augusztusában a 12 FECSKE szamárkancának TRIPOLIS után 1915-ben született méncsikóját, majd 1926 márciusában az 9 EFFENDI 2-1 kancát a ménesbirtoknak eladták. A mének törzslapjai szerint pedig EFFENDI II 1926-ban a ménesbirtokon fedezett. A két világháború közötti időszakban 27 a szamárlétszám 170-200 egyed volt. Bizonyos, hogy a szamár a birtok kerületi rendszerébe nagyon jól beilleszkedett. Jól tudták hasznosítani a juhászatokban, az állati vonóerőre tervezett járgányok meghajtására, a kisvasút csilléinek mozgatására, a majorok és a ménesbirtok ipari üzemeinek (pl. a kendergyárban 10 szamár dolgozott) 28 belső szállításaiban. A mezőhegyesi ménesbirtok szamártartásának kezdeteiről írásos forrásunk nincs. Valószínű, hogy a majorokban az 1870-es évek közepétől tartottak szamárfogatokat. 2Í> BENCZE Z. (1939) közlése szerint a céltudatos szamártenyésztést KOCH Gyula, a ménesbirtok állattenyésztési jószágfelügyelője, majd jószágigazgatója kezdeményezte az 1930-as évek közepén. A törzsállományba az állományból 50 kancát választott ki. A tenyészcél a nagy testű szamarak tenyésztése volt, amelyektől származó mének az öszvér-előállításra megfeleltek.
