Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

ERNST JÓZSEF: Szamártenyésztés az állami ménesekben és a ménesbirtokokon

A törzskönyvben 39 kanca adata található. Ezek közül TRIPOLIS után hat kanca {6JULCSA, 10 LINDA ÉS 11 ILKA családjából) már a háború alatti években tenyésztésbe került, és az előző törzskönyvben is szerepelt. Ezeken kívül néhány, a megszállás éveiben született csikó adta az induló állományt. A tenyészetbe újonnan vásárolt kanca nem került. Ez egyébként jellemző volt a mezőhegyesi tenyésztési elvekre: a ménes alapítása utáni évektől kezdve új kancát (kivéve az angol telivéreket a félvér törzs kialakításához) nem hoztak a ménesbe, s bármilyen drasztikus létszámcsökkenés (selejtezés, háborús kár stb.) következett be, a tenyésztést mindig az eredeti kancacsaládok ivadékaival regenerálták. A ménesbe idegen vér csak a ménekkel került, s ezeket vérvonaltenyésztéssel vitték tovább. Ez az elv érvényesült a szamártenyésztésben is. A tenyésztést 1920-ban EFFENDI-nek a ménesben megmaradt csikójával, EFFENDI /-el kezdték (EFFENDI2, anyja 3 ANTAR, JULCSA családjából). Utána mindössze két csikó maradt, majd pedig bérbe adták. Ezután került a ménesbe a 150 cm marmagasságú SAMU (gróf Károlyi Zdenko nevelése, sz. 1906.), amelyet 1917-ben a bábolnai ménes vásárolt meg, és 1921. június l-jén helyezték át Mezőhegyesre. SAMU három évig fedezett Mezőhegyesen, s csak három csikó született utána. Ugyancsak Bábolnáról került Mezőhegyesre az olasz apasága BASA (apja BARKA 1, anyja BORI, sz. 1926.), amelyet később kis termete (135 cm) miatt selejteztek. Ennek ellenére Mezőhegyesen több ivadék maradt utána. BASÁ-t féltestvérei, az olasz apaságú PETÁR (anyja 3 SALINA I, sz. 1917.), GABI (anyja TÜNDÉR, sz. 1917.), majd a harmincas években KISBARKA követte. Érdekes, hogy 1930-1931 telén, tavaszán néhány mezőhegyesi kancát Bántapusztára vittek, hogy őket az ott levő, 1926-ban Franciaországból importált, poitoui fajtájú ménekkel, IXCHARLOT-\û és VIII LA FLEUR-vd fedeztessék. A mének után a ménesben néhány csikó maradt. A mének általában csak néhány évig fedeztek Mezőhegyesen, majd a legtöbbjüket uradalmaknak adták ki bérbe. Ilyen volt például gróf Károlyi-féle hitbizomány, felsőegesdi uradalom (gróf Széchenyi Bertalan), gróf Wenckheim-féle dobozi uradalom, fehérvárcsurgói uradalom (gróf Károlyi József), gróf Andrássy Sándor szentmihályai uradalma, a kalocsai érseki uradalom stb. Több mént pedig {PETÁR, EFENDI II) a helyi ménesbirtokhoz helyeztek át. A törzskönyvet elemezve kitűnik, hogy a ménes szamártenyésztésének célja a saját használati állománynak javuló minőségben - ami elsősorban a testtömeg növelésében nyilvánult meg - való szinten tartása volt. A ménesben csak a kancacsikókat tartották meg, a számfeletti és a gyengébb egyedeket pedig a méncsikókkal együtt értékesítették. A törzskönyvi nyilvántartás szerint a kancaállomány a következőképpen alakult: 1913 13 kanca 1918 12 kanca 1921 7 kanca 1925 9 kanca 1930 12 kanca 1935 21 kanca