Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

BALÁZS GYÖRGY: Vízimalmok, szárazmalmok, szélmalmok a 18-19. században

Szatmár megye 1771. évi jelentése szerint a Szamos Szatmár megyei szakaszán több mint 60 vízimalmot említenek.

80 A Szamos 1775-beli térképén Farkas Aszód és Olcsva között 50 hajómalom helye szerepel.

81 Mária Terézia 1774-ben elrendeli, hogy a gátasmalmokat el kell bontani: „Ha a tulajdonos ellenkezik katonai erővel kell széthordani... a szegény községeket elrontott malmaik fejében kártalanítani kell. Az eddigi gátasmalmok helyett őrhajókra szerelt malmokat kell emelni."

82 1775-ben indult meg a folyó szabályozása, a kamarai sószállítás érdekeit szem előtt tartva, gróf KÁROLYI Antal, majd MEZEŐ Cirill, később Szatmár vármegye mérnöke vezetésével. Itt is a medertisztítás, a növényzet eltávolítása mellett a malomgátak elrontása volt a legfontosabb feladat (lassúbb folyókon a hajómalmokhoz ferdén épített rőzsegátak vezetik a vizet a vízikerékre). 1777-ben 42 malomgátat rontottak szét, majd kihirdették: „... mind a nemesi szabadsággal élőknek, mind parasztoknak, hogy senki a Szamost meggátolni vagy gátra új malmot építeni ... ne merészeljen.

83 A meder fenntartását azonban elhanyagolták, a 19. század elején a folyó ismét hajózhatatlanná vált a bedőlt fák, az újjáépített gátasmalmok miatt: mintegy 125 gátasmalom akadályozta a hajózást, a vizek szabad lefolyását.

84 Igen tanulságos a Körös-Berettyó-vízrendszer szabályozásának története. A török hódoltság előtt 1400 községet számláló Békés megyében a 18. század végén - majd' 100 évvel Gyula várának visszafoglalása után - 25 önálló település volt. A szabályozatlan Körösök hatalmas területeket árasztottak el, amelyek nagy része az árvizek lefutása után sem volt alkalmas művelésre. A Körös-vidék lápjaiból, mocsaraiból „kiszakadó erek olyan bővizűek voltak, hogy Vésztő, Szeghalom és Csökmő határában számos malmot hajtottak. De magán a Sebes- és Kis-Körösön is több malom volt, amelyek segítői voltak a vizek elvadulásának."

85 A Körös-vidék szabályozását 1802-ben báró VAY Miklós királyi biztos kezdte el. Elsőként megtiltotta új vízimalmok építését, a károsak leromboltatását, átalakítását rendelte el. 1818ban rendelték mellé HUSZÁR Mátyás kamarai mérnököt, aki 1823-ra készítette el a KörösBerettyó-völgy egységes térképét. Az 1834-ben végetért munkálatok inkább csak mederfenntartó jellegűek voltak, a végleges szabályozást a Tisza-szabályozással együtt, illetve azt követően lehetett elvégezni. A végleges rendezési tervet 1853-ban fogadták el a következő - tárgyunkat leginkább érintő - tartalommal: 1. A szabad lefolyás érdekében minden fenékgát, malom, folyást akadályozó híd, eltávolítandó. 2. A folyót völgyének legrövidebb irályában kell vezetni, ily módon 3. a medrét bővíti, kiöntéseinek időtartama megrövidül és egyes helyeken esetleg a töltésépítés is feleslegessé válik,.." etc.

86 A Berettyó szabályozását követően a meder hossza 224 km-ről 86 km-re csökkent, a szabályozás során (1855-65 között) Szalárd községtől lefelé minden malmot és malomgátat elbontottak. A Sebes-Körös szabályozása során is elbontották a Kis-Sárrét kifolyó vizét hasznosító vésztői, csökmői és kornádi malmokat. A szabályozást követően a folyó hossza Nagyváradtól a folyótorkolatig 174 km-ről 97 km-re csökkent.