Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

BALÁZS GYÖRGY: Vízimalmok, szárazmalmok, szélmalmok a 18-19. században

A Fehér-Körösön Gyulánál 1722-ben három malom is működött, amelyekhez zsilipekkel duzzasztották fel a vizet. Bár van egy szárazmalom is a városban, ez a malomtípus csak a 19. században válik általánossá Gyulán.

87 Békésnél tombácos hajómalmot említ PETIK A. 1784-ből: hajóforma kivágott nagy Vastag fákra épült egykövű malmok, kiknek szorultságban nem kevés hasznokat veszik."

88 Ezenkívül említi még Doboz, Vésztő, Szeghalom malmait. A 18. század végén egyre sürgetőbb a szabályozás, sok panasz hangzik el a vízimalmokra, de a helyi földesurak, a Harruckernek ellentállnak. Végül a helytartótanács döntését követően a munkálatok tervezésére, kivitelezésére VERTICH József geometrát fogadják meg. A megoldást az 1799- évi gyulai árvíz, majd az 1801. évi tűzvész sürgeti, utóbbiban elégnek a malmok is. A régihez való ragaszkodás, a tőke hiánya itt is hosszú huzavonát eredményez: a gyulai uradalom a megégett malmokat akarja helyreállítani, mivel gátjaik megmaradtak. A tűz előtt 14 pár kő őrölt, maradt 3, ami a lakosság ellátására (12.000 fő) igen kevés. 1803-ban az uraság vállalná a szabályoknak megfelelő vízimalom építését, a csatornákra építené azokat, de a királyi biztos elutasítja a javaslatot, a malmokat, gátjaikat le kell bontani. Carbon, a gyulai uradalom adminisztrátora azt kéri, úgy határozzák meg a malmok elrontásának időpontját, hogy időközben szárazmalmokat lehessen felépíteni. 1804 végén egyetlen vízimalom sem volt már a városban, az utolsó malomgátat 1829-34 között számolták fel. A gyulai öregek, bár több szárazmalom is épült a városban, mégis a Nádor-csatornán épült péli malomba jártak őröltetni az első világháború végéig.

89 A Fekete-Körösön a szabályozással megszüntettek 13 malmot.

90 A folyószabályozás legkevésbé a hajómalmokat érintette. Szegeden a 18-19. század során a hajómalmok mellett szárazmalmok őrölték a gabonát. A szegedi malomépítő ipar és a hajómalmok fénykora az 1850-es évekre esik, s azután hamarosan, már a század 60-as éveitől folyamatosan csökkent a számuk: 1876-ban 76, 1895-ben pedig már csak 14 hajómalom őrölt a szegedi Tiszán.

91 A Nyírséget - mint fentebb említettük - geográfiai viszonyai nem tették alkalmassá vízimalmok telepítésére. A helyben élő lakosság kenyérliszttel való ellátására mesterséges csatornákra telepített malmokat építettek. A lefolyástalan területek vizét már a 18. század végén csatornákkal vezették le a „vármegye árkába", a lónyai csatornába, amelyet Kállay Miklós létesített. A Nyírség csatornahálózata 7 fővölgyön épült ki, ebből 4-et esésviszonyai malmok hajtására alkalmassá tették: 1. Berkeszi csatorna - 1802-ben Sexty András vármegyei mérnök térképén 6 malom volt rajta. 2. Demecseri - Máriapócstól Demecserig 13 malom, 3. Kemecsei - Mihálydi és Kemecse között 8 malom, 4. Kótaji - Bököny és Kótaj között 4 malom.