Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

BALÁZS GYÖRGY: Vízimalmok, szárazmalmok, szélmalmok a 18-19. században

így az ember hatalmába kényszeríti a vizet, hajtja a malmot, öntözi a száraz réteket, saját erejével tisztogatja csatornáit, tehát rengeteg haszna van."

72 iMindamellett 1781-ben a megyei felülvizsgálat során a tanúk Simontornyán kijelentették, hogy a mocsarak és ingoványok ugyanolyan állapotban vannak, mint annak előtte, s a költséges munkálatoknak semmi gyakorlati haszna nem mutatkozik. Az egyik tanú Pálfán elismeri, hogy a malomgátak átvágása óta az áradás hamar elvonul, a kaszáló rétek terjedelme gyarapodott, de ez nem ér fel azzal a kárral, hogy a közeli malmok (szentlőrinci, kölesdi) elrombolása miatt távoli helyre kell vinni gabonájukat őrletni, ami egyéb munkájukban zavarja őket. A Dél-Dunántúl vízimalmai is megfogyatkoztak a 18. századra: a Kerkán a 14. században 90, 1777-ben 26 vízimalom állott, az Egregyen 20 helyett 15, a Murán viszont a II. József-féle katonai felmérés térképlapjai szerint egy 35 km-es szakaszon 52 hajómalom sorakozott. Az „Őrségi Tartományban" 1818-ban a Kerkán 5, a Kis-Kerkán 2, míg a Zala őrségi szakaszán egy vízimalom sem volt: „A Zalamentiek kevés termésüket a Rába malmaiban őrölték."

73 A Zselic vizei - Almás, Gyöngyös, Zselic, Berki patak - a 19. század első felében 52 vízimalmot hajtottak. A vizek rendezési tervét Török Ferenc vármegyei földmérő készítette el. A századfordulón még 45 malom működött.

74 A Tisza és vízgyűjtőjének szabályozása A Tisza felső, hegy- és dombvidéki szakasza nagyesésű, majd Tiszabecsnél a síkságra érve esése néhány centiméter kilométerenként (a teljes vízgyűjtő reliefenergiája 2000 m). A szabályozás előtti Tisza lefolyási viszonyai igen kedvezőtlenek voltak: ősi ártere 1,9 millió ha-ra tehető.

75 Hatalmas teriiletek állandóan víz alatt állottak, mocsarasak voltak (Nagy-Sárrét: 46.000 ha, Ecsedi-láp: 40.000 ha, Bodrogköz, Rétköz, Kis-Sárrét, Tisza-Körös-zug, Tisza-Marosszög egyenként mintegy 30-35.000 ha). A mocsarak létrejötte, fennmaradása a természetföldrajzi okok mellett az emberi beavatkozásnak (kezdetben hadászati, védekezési célból, később vízhasználatok: malmok, tógazdaságok létesítésének) is köszönhetők.

76 A Kraszna és az Ecsedi-láp szabályozás előtti állapotát Suchodolszky mérnökkari százados 1775. évi jelentése jellemzi: „A sok malomgát Nagymajténytól egészen Olcsváig az áradásokat nagyon elősegíti. A folyásában akadályozott Kraszna medre évről évre jobban eliszaposodik... A szabályozás előtti időkben csak házi- és kézműipar, valamint malomipar volt. Csaknem minden községben volt szárazmalom és nagy volt a vízimalmok száma is."

77 A Bodrog, Ung, Latorca és Labore szabályozására 1774-ben kiküldött királyi biztos, báró Orczy Lőrincz tábornagy 1782. évi lemondó levelében beszámol addig végzett munkájáról: „... teljes hosszában szabályozta az Ung, a Latorca és a Labore folyókat, töltéseiket kijavíttatta, medrüket kitisztíttatta, a víz lefolyását akadályozó malomgátakat és malmokat leromboltatta, s a szükséges helyeken új malomcsatornákat ásatott."

78 A hajózást nemcsak a gátasmalmok akadályozták. Felfelé a hajókat vontatni kellett, s mivel a hajóvontató utak a folyópartokon voltak, a parthoz közel kikötött hajómalmok is akadályt jelentettek. Az első tiszai hajózási térképen, 1773-ban külön jelzik a hajózás akadályait, a csoportos hajómalmokat (Szegeden 13, Röszkénél 10, stb.).'

9