Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

BALÁZS GYÖRGY: Vízimalmok, szárazmalmok, szélmalmok a 18-19. században

malmok egymást érték a folyó mentén és mellékvizein (Csákánydoroszló, Körmend, Püspökmolnári, Ikervár, Sárvár, Ostflyasszonyfa, Csönge, Rábakecskéd, Pápoc stb.). Már a 17. század során törvények, rendeletek sora foglalkozott a Rábával: az 1622. évi XLII. tc-ben elrendelték a Rába medrének tisztítását, mert a folyó árvizei a győri várat is veszélyeztették. 1630 körül végeztek is bizonyos szabályozási munkálatokat, de a malomtulajdonosokkal nem bírtak.

56 1635-ben II. Ferdinánd II. decretuma a Rába egész medrének kitakarításáról intézkedett. 1699-ben bizottság járta be a Rába-völgyet és jelentésében ismét a malmokat találta az árvizek okozóinak. A 18. század során 58 olyan vízimalom volt a Rábán, amelyekre a vizet rőzsegátakkal vezették.

57 Igen fontos gát volt a Kis-Rába-toroki gát, amely Nicknél a Rába vizének egy részét a KisRába malmaira terelte. A gát Vas és Sopron vármegyék határai feküdt, s a két vármegye 1801ben egyezséget kötött egy olyan sarkantyú építésére, amely a Rába vizének 1/3-át a Kis-Rábába, 2/3 részét pedig az öreg Rábába vezette. Mi sem bizonyítja jobban a vízimalmok fontosságát, mint hogy az építési költségeket a két érintett vármegye a malomkerekek számának arányában osztotta meg.

58 A Rába szabályozása a 19. század eleji próbálkozások után a század 60-as, 70-es éveiben indult meg. 1872-ig elbontották a sárvári, körmendi, csákánydoroszlói és ikervári malmok túlságosan magas rőzsegátjait, valamint több más, engedély nélküli gátat is megszüntettek. 1866ban 23 malom tulajdonosával állapodtak meg a malmok megváltásában.

59 1 87 3-ban megalakították a Rábaszabályozási Társulatot Újházi János terveinek kivitelezésére. 1877-ben elbontottak l6 malomgátat (később bontották el a kecskédit), csak a 18.-at hagyták meg Nicknél, a Rábca táplálására. A malmok megváltása azonban meghaladta a társulat anyagi erejét, néhány malomtulajdonossal perben állt, s a munkálatok abbamaradtak. A Rába medrét 1886-1891 között végül is 80 átmetszéssel 48 km-rel rövidítették meg (131 km-ről 83 km-re), aminek következtében a folyó esése 15,26 m-rel nőtt meg.

60 Rábakecskéden az elbontott vízimalom pótlására a múlt század végén szárazmalmot építettek.

61 A Rába legnagyobb mellékfolyója, a Marcal szabályozása a 19. század elején kezdődött: gróf Amadé Antal ásatta a vízimalmok gátjaival elmocsarasított völgyben az első két lecsapoló csatornát. Ezt megelőzően a török által elpusztított karakói malom újjáépítéséről szól egy 1698. évi adat.

62 1 89 5-99 között épült két csatorna a völgy szélein, amelyekre három vízimalom is települt. A szabályozásokat követően pusztult el az egyházashetyei malom, valamint a bobai: a bobaiak még 1855-ben is malomépítési engedélyt, s kártérítést kértek a Marcalvölgyi Vízitársulattól,

63 A Marcal mellékvizeinek szabályozása e században készült el, így e vízimalmok még az 1940-50-es években is működtek.

64 A Rábcán a szabályozás előtt Bősárkánynál, Kapinál (ma Rábcakapi), Rétinél és Börcsnél volt vízimalom. A szabályozási munkálatok során - amelyet a Rábáéval együtt végeztek - ezek is eltűntek.

65 A Garamon lévő malmok már a l6. század végén sok baj forrásai voltak. Rudolf 1596. évi decretuma (VII). 52. cikkelye a következőképpen rendelkezik: „A Garam folyón levő malmokat vagy lerontsák, vagy pedig akképpen alkalmazzák, hogy azon le és föl mindenféle vízijárműveket és tutajokat, veszedelem nélkül vontathassanak.