Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
BALÁZS GYÖRGY: Vízimalmok, szárazmalmok, szélmalmok a 18-19. században
A korábbi, csupán helyi jelentőséggel bíró vízrendezéseket nem számítva a 18. században kezdődő nagyobb, „céltudatos szabályozások"" 12 során rengeteg vízimalom, hajómalom elpusztult. A 18. században meginduló, majd a 19. században megerősödő árvízmentesítési, folyószabályozási munkálatok során szinte minden szabályozás velejárója az árvizek leggyakoribb okozójának, a vízimalmok malomgátjainak elrontása, ezzel a vízimalmok megszüntetése volt. 43 A folyószabályozás minden esetben kanyarok levágását, a folyó hosszának radikális csökkentését jelentette, s ez együtt járt a malomhelyek felszámolásával is. így például a Körös folyóhossza Békés és a tiszai torkolat közötti 265 km-ről - az 186l-tól kezdődő, majd 1870-79 között befejeződő szabályozást követően 162 km-rel -, 103 km-re rövidült. 44 Az 1855-1865 között szabályozott Berettyó folyóhossza 224 km-ről 86 km-re(!) csökkent. 45 Bár elméletileg a rövidebb folyó nagyobb esése révén nő az energia is, ez a vízimalmok tekintetében nem jelentette azt, hogy összértékben a kapacitásuk megmaradt volna - korábban több vízimalom, kevesebb energiával, szabályozás után kevesebb malom, több energiával -, hiszen minden nagyobb, illetve közepes folyón, amelyet hajózással, tutajozással, egyéb termények szállításával (pl. a Tiszán sótutajozás, vagyis faértékesítés, gyümölcsszáHítás, Maroson só, Begán a Ruszka-havasok erdeiből ismét faanyag úsztatása stb.) hasznosítani lehetett, a hajómalmokat is felszámolták, a gátasmalmokat elbontották, s azok már nem épültek újjá. 46 A vízrendezési munkálatok során sok helyütt malomcsatornákat ástak, mégis az elrontott vízimalmok helyett nem épült ugyanannyi számú s teljesítményű vízimalom. 47 A folyóvíz szabályozásánál ellentétes érdekek ütköztek. A szabályozás a hajózás, Uitajozás (tehát közlekedés, teherszállítás) érdekében, az árvízveszély - lakott települések, szántóföldek elöntése - elhárítására, de a birtokos, malomjoggal rendelkező nemesség érdekei ellen történt. 48 A szabályozás együttjárt a vízi életmód - halászat, pákászat, csikaszát stb. - megszűnésével is (ANDRÍSFALVYB.). 49 Nagyobb folyóvizeinkre természetszerűleg nem építettek gátasmalmokat, ezeken hajómalmok, cölöpösmalmok működtek, feltehetően a 13. századtól. 50 A kisebb folyókat rekesztették el többnyire rőzsegáttal, ami a vizet a malom kerekére vezette. 51 A Duna és vízgyűjtőjének szabályozása A Duna felső szakaszának szabályozási munkálatai viszonylag későn, 1832-ben kezdődtek meg. A Dunán, mint a terület többi nagy folyóján, sem épülhettek természetesen gátas malmok, a szabályozásra itt a dunai hajózás érdekében volt szükség. A Dunán mindamellett igen sok hajómalom működött: az 1715. évi összeírás szerint a Győr környéki Duna szakaszokon Dunaremete-Gönyíí-Győrzámoly között 87 hajómalom őrölt. 52 Vácott a 18. század során a malmok száma 10-15, 1802-ben 28, 1836-ban, 1842-ben 34, 1862-ben 40. 53 A Soroksári-Dunaágban elzárása előtt (1871) 120 hajómalom működött. 54 A Duna szabályozása tehát nem volt nagy hatással a dunai hajómalmokra, a győri molnárok is csak a szabályozást követően megindult Pest-Bécs közötti gőzhajók okozta károkért panaszkodtak. 55 A Rába völgye a szabályozások előtt évente rendszeresen kétszer is víz alá került, egyrészt a meder elhanyagolt, feltöltődött állapota, másrészt a malmok rőzsegátjai miatt. Bővizű lévén, a
